Anyámlánya

a szél fittyet, akarom mondani, buckákat hányt a hajnali melómra.most kezdhetem előlről.és még csak a forralt bort se szeretem.a sínadrágom meg valahol, rejtett helyen téli álmát alussza.remélem, nem fogok megfagyni.és hajnalban sem, amikor haza kéne majd jönnöm.amúgy, kiváló…

így, reggelhez közeledvén, néha eszembe jut pár hajmeresztő, zsibbasztó, elmeroggyant gondolat.példának okáért, valami effélék:az indiánok azért skalpoltak, mert tudták, hogy az ember egyik legérzékennyeb testfelülete, a fejbőre?vagy azért, mert köztük is volt pár kopasz, és…

igen, mindez a hóban.mert a jól végzett munka örömére, megjutalmaztam magamat azzal, hogy hanyattvágódtam benne.és csak azért nem kezdtem el angyalszárnyat kalimpálni, mert még  egy-két lélek bolyongott az utcán, és hát mások szeme láttára, illik kicsit decensen…

végre a tél önmagához tért!olyan régóta vártam, hogy a friss hó ropogást halljam a talpam alatt.és kivételesen, s önkényesen le is léptem a munkaidőm lejárta előtt fél órával, hogy több időm legyen a nyugis hólapátolásra, amit nagyon, de nagyon élvezek.éjszaka, mikor…