igen, mindez a hóban.
mert a jól végzett munka örömére, megjutalmaztam magamat azzal, hogy hanyattvágódtam benne.
és csak azért nem kezdtem el angyalszárnyat kalimpálni, mert még egy-két lélek bolyongott az utcán, és hát mások szeme láttára, illik kicsit decensen viselkedni.
no, azért nem annyira, hogy a friss, üde lepelben meg ne hemperedjek!
csak semmi gyerekkor, meg analízis!
mert akkor még, tudtam viselkedni, így hát nem azt az időt élem újra.
ám, nevezhetném ezt afféle hiánypótlásnak, vagy az önfegyelem pillanatnyi szabadságolásának is.
a lényeg: jó volt, és élveztem, hogy kedvemre kaparhatom a betonról a félig letaposott havat.
hogy a szomszédok mit szóltak a fülsértő éjjeli karizsmálásomhoz?
most még semmit.
majd holnap.
de akkor meg nem leszek itthon.
ja, és nem építettem hóembert, pedig igen nagy késztetésem volt rá! :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.