vannak apró örömök.
és nem is kevés. s ha szépen összerakjuk őket, akkor már egészen nagy örömmé is válhatnak.
mint például csupán csak a maiak:
a langymeleg, eső permetezte, tavaszias éji, rövid séta a közeli éjjelnappaliba egy kis csokiért.
az üde hegyi levegő, mit olykor a retrofűtés szmogja tör ketté, de ez is csak régmúlt idők emlékeit idézi meg.
vagy a most kitárt ajtó-ablak, mi beengedi a friss levegőt, és az éjszaka szolíd csendjét.
az alább csavart fűtésszabályozó.
a gondolat, hogy most a madarak sem fáznak.
egy régóta tárolt háziparadicsomlé kortyolgatása.
a gondolatok anonim megosztásának lehetősége.
s néhány, szívemben otthont vert emberrel való msn-ezés.
a karácsonyi jókívánságok fogadása.
a tétlenségnek álcázott szelíd nyugalom.
az éjjel sütött hal kerengő illata a konyhában.
az óra tiktakkolása, mi jelzi az egyik nap áthajlását a másikba.
a mai találkozások közelgő ideje.
a beteljesedés reménye a következő év terveinek.
a tbc-s feelinget idéző köhögés lassú csendesedése.
Szemző Tibor zenéjének hallgatása.
régi, fényképekbe zárt idők.
és még hosszan-hosszan sorolhatnám.
ezek az én, most már emlékké született pillanataim.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.