Anyámlánya

a látvány önkényeztető öröme.kép: mobil/ ps: a kép duplázása nem véletlen, elvégre két szemem van. /

elégikus nosztalgia: mentholos Airwaves Drops

valamiként, és a szituáció hasonlóságaként belopódzott boldogult nagymamámtól ellesett praktika: - a sütőfelületre / lernibe/re; főzőrészre / illetéktelenül odatolakvó, és ott bűzös füstöt okádó zsír és olajszerű anyagok kissé humánkompatibilissabbá tételéhez végy…

egyszerre szánalmas, és röhelyes.mást nem igen tudnék rá mondani.mintha már a globális felmelegedés vészharangja miatt ez nem is lenne várható.mármint a mínuszok.arról nem is szólva, hogy hány busz karbantartását lehetett volna kifizetni azoknak a lúzereknek a prémiumjából,…

és nem elég hansúlyozni!így látja ezt Andi is, ki a Zakuszka tanya kivételes személyisége.ajánlom az ő blogját, mert az élet rosszabbik oldalát mutatja be keserédes humorával, de cseppet sem idelogizálva, tanulságos, és sajnos igaz történetekkel teli.de szolgál még saját…

az élet tele meglepetésekkel.üde, friss, életteli, magávalragadó mosolygóssal.

                 szeretem, amint az idő múlása egyes tárgyakon megmutatkozik, s finoman, pókhálószerűen körbeszövi azt.mint ezen az esendő nőalakon, s lágy formáit övező "kelmén" is. alig pár…

másnak nem is igazán nevezhetném.felvezető szálát Döglött Macska egyik kommentje adja, másikat meg egy e-mail kapcsán felvillanó, régi filélményem, az Elefántember.és aztán elkezdtem keresgetni a neten, és egy igen tematikus szálra fűzött sort találtam.ez a szál pedig nem…

akkor aztán van hadd-el hadd!meg jajj Istenem!meg hát ezt nem is gondoltam volna!és hogy ezt mivel "érdemeltem" én ki?aztán pedig, hogy ezt most akkor, miért is?és éppen szombat hajnal egykor, meg hétfő délután?hova tegyem akkor most ezeket  / gondolatilag-érzelmileg /…

ha egyszer valakit beengedsz a szívedbe, az sosem távozik onnét nyomtalanul.

annyira szeretem nézni a decemberi éjjeleken is virágzó rózsákat, melyeknek még a színűk is él, miközben már járnak a mínuszok.nappal nem oly talányosak, mint az álmok idején.

vagy kezdődő skrizofénia?magam sem tudom.olykor úgy érzem, kétféle életet élek.egy láthatót, és egy elképzeltet.és e kettő, kicsit sem hasonlít egymásra.hogy melyik a jobb, az változó, mert a valóság jobb, mint az elképzelt fájdalmas hiánya.

a képen látható férfi minden tekintetben, és a szó klasszikus értelmében is: úriember.dacára az összképnek.mert, bár rászorult mások adott pillanatnyi hangulatából fakadó adományára / alamizsnájára/, de azt valami egészen különös, és hanyag eleganciával tette.egyszerűen,…

 ritkán adódik az emberlányának olyan rendhagyó élménye, mint a mai. különösképp tekintettel a külső hőmérséklet, és az egyenes arányú alapkedve vonatkozásában.  mert így, télidőtájt, jobbára mindkettő alacsonyan van.  ám, mindez totálisan…

annyira jellemző, hogy itt, nálunk, kis hazánkban, mindent, ami nincs lebetonozva, azt biz'a ellopják.vagy legalább is megpróbálják.

furcsán, szinte megfoghatatlan előzmények után, jó néhány éve hunyt ki belőlem az ünnepi áhitat. de a fényáras díszekbe öltözött várost, és az azon keresztül való hazautat nagyon kedvelem. csak az illúzióromboló, amikor néhol még februárban is ugyanez a kép fogad. azt…

annak is nevezhetném, de jobbára stilizált Qanyázás.de, hogy ne ragadtassam el magam ennyire, inkább közelíteném meg arról az oldalról, hogy szókincsfejlesztő.mert a gépemen valami rejtélyes oknál fogva, időnként megmakacsolják magukat a billentyűk.s, hogy rá ne unjak, nem…

néhány napja szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy parás vagyok.új volt ez nekem, hiszen nem igazán jellemző a frász okozta hipertóniás tünet.de mert hatása, mármint a hirtelen változás okozta szervi egyensúlyvesztés nem túl preventívnek tekinthető az élettartam…

van valami különös varázsa a szívből-lélekből fakadónak.felszabadít, és könyeddé teszi az életet.s ha onnét jön, ahonnét nem is várnánk, mert még ismeretlen, fel nem ismerhető lehetőségként lassan rajzolódik ki, mely egy új, egy másfajta életre ad lehetőséget a maga…

minap szó volt róluk, s ma éjjel jött el az ideje, hogy képre vigyem őket.vannak élmények, melyek lencsén át, igazából nem is közelítik meg a valóságot.jó, ez azért technikai, és tudásbeni kérdés is.ám ezek hiányában is, a Dunaparton eltöltött éjjeli óra minden perce…

tegnap, mikor metróztam /óh, de rég volt ez is/, felfigyeltem egy férfira.velem szemben ült. először csak könyvembe mélyedve utaztam, majd egy furcsa, idétlen dallam szakított ki onnét.felnézvén, egy elragadtatott mosolyt láttam a szemközt lévő ülésen tartózkodó úr arcán, ki…

minapi:kulcsok, melyek nem valaminek kezdeteként jelentek meg, hanem lezárásaként, befejezéseként egy történetnek, mely ezáltal válik majd rövidesen múlttá.talán megérzés, mi valójában csak akkor lesz azzá, ha mindez utólag, előre nem látható időpontban, de mindenképpen, s…