minden úgy indul, mint egy vallomás.
hosszú csend, majd ....
és akkor egyszerre szeretném ujjaimat a húrok közé fonni...
s lágy mozdulatokkal érinteném e hangszer testét...
szeretnék minden apró rezdülésének részévé lenni...
és épp úgy vágyom messze-messze elkerülni tőle...
kiszakadni, s majd egy langymeleg hajnalon, a reám boruló ágak levélrezzenéseiben, mindezt megidézni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
davir · http://www.davirdogdesign.blogspot.com 2010.03.08. 22:19:00