ha nem mozdulok, a nyár illúzióját érzem.
még pár órányi ereje van a napnak.
jólesik ez az érdek nélküli cirógatás.
balról valami furcsa nyikorgás hallik.
fejem a hang irányába fordítom.
a kirajzolódó kép enyhén disszonáns.
egy szürkére kopott munkásruhába bújt elhízott test, és egy karcsú, hosszú szálú, buján vörös rózsa.
a képet csak még eklektikusabbá teszi egy rekesz műanyagpalackos ásványvíz, s annak a lépésekkel ritmusba rendeződő nyikorgása, egy tarkón összefogott hullámos, de már javában ősz hajköteg, elkoszlott simléderes sapka, a jobb fül mögé kanyarodó nagyothallókészülék.
a csomag terhe alatt el-elszökik egy-egy "hjaj", de a tekintet, ami végigpásztázza a rózsa szirmait, másról árulkodik.
a szerelemnek nincs esztétikája.
csak az ostobák hajszolják a talmi szépséget.
nem tudom, milyen lehet annak a férfinak az asszonya, de hogy boldoggá teszi őt az embere, az sejthető.
egy szürke, semmitmondó, napos, péntek délután.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Handi Péter - ÉJSZAKAI TEA 2010.10.29. 20:25:40
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lábasjószág 2010.10.29. 16:06:56
hogy miért, rejtély.
mágnyes 2011.02.02. 20:46:35