HTML

GONDOLAT

"Csányi Vilmos: Embernek lenni rendkívül strapás, mert az ember egy konstruktív, gondolkodó lény, de hát ez az élet egyetlen értelme, hogy igyekszünk embermivoltunknak megfelelni."

LEGÚJABB TÉMÁK

  • Cutofftheirheads: Verebek Megmentője, vagy Szentanyja lettél.. a repülő jószágoknak is! :) (2014.08.03. 05:48) megtollasodtam!
  • Cutofftheirheads: csak ne hasadjon meg a hajnal :) (2014.08.02. 16:41) hajnalok
  • Cutofftheirheads: Ez nagyon szép. A képpel együtt még szebb :) (2014.08.02. 16:39)
  • at_menet: ó, ezt igazán köszönöm! megosztom azzal, akit ez érint. én csak csodálom. :-) (2013.11.07. 01:52) Hang Drum
  • at_menet: :-) néha egy ilyen apróság is annyi jóérzést tud belopni az ember életébe! Ufo 54! örülök, hogy Ne... (2012.02.17. 19:48) 5 Ft / nap =.......

SZÖVEGLÁDA


KALITKA

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2007.08.05. 22:36 lábasjószág

Zúgó szelek szárnyán

Apró, mezítlábas gyerekként is folyton repültem.

Mikor a nap már az igazak álmát aludta, s sötét felhők közt csillagok szikráztak az égen, és az öntudatlanság rakott puha fészket szempilláimon; én útra keltem.

Fel a felhők közé.

Szárnyak nélkül, lábaimat mellkasomhoz húzva, térdeimet két karommal szorosan átölelve suhantam.

Ám többnyire a gonosz erők elől menekültem. Rettegéstől űzve, nem igazán élveztem a madarak szabadságát.

Ezek az álmok folyvást kísértettek. Éveken, évtizedeken át.

Talán akkor szűntek meg először, mikor nappali világnál, tündöklő napsütésben, ébren, a valóságban is szállhattam.

Beleszerettem a lebegésbe, a zuhanás tehetetlenségébe, a megzabolázhatatlan természeti erők csodáiba.

A vitorlázó repülő hangtalan lebegése, az öreg Ancsa duplafedeles lélekvesztős, zsibbasztó izgalma, a sárkány ingatag szárnyai közt "orrodat is tisztíccsa" földet érése. Ezeket, és még számtalan más E-s mentes biotuningot adott a sors.

A legnagyobb, a legizgalmasabb, a legfélelmetesebb a bungee jumping laza 60 m-re volt.

Ezidáig.

Aztán alig 2 hete Csero egyik posztjának hozzászolója, Gabojsza dobta elém a NAGY lehetőséget, akkor még ismeretlenül. Egy JAK 52-essel száguldozhatok, ha épp jónak látom?!

Miazhogy! - ez biz'a, kihagyhatatlan!

Köztes részleteket nem részletezem.

Leszállópályává avanzsált prérin gyorsan kezelésbe vettek, mondhatni a tőlük telhető legnagyobb alapossággal felkészítettek a felkészíthetetlenre!

Nekik legyen mondva, ők megtették a magukét, és aztán....

megjelent : Vári Gyula.  Kedvesen bemutatkozott, majd elfoglalta a vezetőkabint.

Propellerek szédítő forgása közepette elhagytuk a talajt, és elkezdődött az elképzelhetetlen.

300 m-en laza oldalvást, majd 500 m-ig fel toronegyenest a fellegekbe.

Dugóhúzó, tower, és a csuda tuggya miféle manőversorozat követte egymást.

Azt a mai napig sem tudom eldönteni, hogy a -4G készült-e leszakítani a bőrlebenyeget arcomból, vagy a +7G feltolni a gyomromat az orromba, de akkor és ott ez vajmi keveset számított, mint ahogyan az előre gondosan bekészített T.gazdaságos büfizacsi sem látta volna el feladatát.

Hacsak nem még felszállás előtt a fejemre nem húzom, hogy aztán már csak ne is lássam mit művelek magammal.

Amúgy a piruetteknél feszt gravitációzó fejhallgatómat kellett a fejemen fél kézzel tartanom, másfelől meg másik feleslegessé váló felső végtagomat a mellkasövembe hajlítani, mert eszeveszett módon kalimpálni tehetetlen, koordinálhatatlan manccsal nem akartam.

Nem vetett volna rám jó fényt, bár a kutya se látta volna.

Olykor combomhoz verődött a botkormány, modván ugyan el ne aléljak már, ébresztő!

Hát alélni azt nem! Tágranyílt szemekkel lestem mikor hol járhatunk. Másodpercekre sikerült a terepet beazonosítani. De csak addig!

És a leszállás is minden volt, csak nem köznapi: látszólag egyenesen az elénktornyosuló fának készültünk csapódni, de végül elegánsan átzúgtunk felette.

És mivel a vonatra returjegyet vettem, hát ki is használtam. Hazafelé úton még dédelgettem várandósan émelygő gyomromat, ami azért kijárt, mert nem úgy van az, hogy a tiszteletet meg nem adja szervezetünk annak az elképesztő bravúrokra képes vasmadárnak, a pilótáról meg már nem is szólva!

Szóval nagy volt!

6 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://anyamlanya.blog.hu/api/trackback/id/tr9133140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cserke 2007.08.07. 07:37:21

Hallóhalló!!
Hogy mik vannak! Hogy így külön, meg hogy ilyenekben volt részed!!
Óriási!
Nekem még várnom kell, az első alkalmat időjárás miatt lefújták.
Az talán nem forgatja gyomrom, csak az izgalom.

anyámlánya 2007.08.07. 12:14:36

Hali Cseri!

Akkor majd én várom a beszámolót! :-))

Cserke 2007.08.08. 00:39:00

Talán szombaton, bár amilyen összevissza idő van!

De hogy milyen egy bátor vagy! Nekem rögtön a Moldova öreg bácsija jutott eszembe, aki ezt aztán nem gondolta volna :)

Piroska 2007.08.08. 14:46:27

Nagy érzés!!! Én pasinak adtam egyszer egy szép napot a harmincadik szülinapjára, nagyonnagymeglepiset, ahol a nap része volt egy kétórás repülőzés...Húúúúú, nem volt semmi!
Én azért féltem az elején, aztán meg úgy voltam vele, hgoy most már mindegy, ha leesek, vége, akkor meg élvezzem amíg lehet:-)


Ui: azért a Borzaska albumnak örültél?

anyámlánya 2007.08.08. 15:39:58

Szerinted? :-)))

hát már hogy ne!

és képzeld!!! lehet, hogy este még is kijutok a Szigetre!

van egy BARÁT, aki zsigerből tudja, mitől leszek 1000 fokon égő lázban!

szóval annyira tuti minden!

most a földön szárnyalok!

és ehhez TE és Csero is odapakolta magát!

hát ennyire jóóó! nekem!

Cserke 2007.08.08. 16:49:13

Jaj, inkább ma mentünk vón, a manucsaót én is nagyon szeretem, a tennap meg egy rém volt.
Érezd jól magad!!!