Hát kevés dolgot tudok elképzelni, ami az abszolút igénytelenséggel lehet egyenlő, mint az egyik muszálycsatorna - mert az is kell a népnek!- egyik késő éjjeli adása.

A műsor abszurditása kötött a székhez: néztem, néztem, és nem hittem a szememnek!

Kihalt gyárépületben, hányeveti díszletek közt csetlő-botló nőket mustráló celebek.

Van ám tétje is a dolognak. Nem is csekély: egy négyütemű, meg persze az önmegmérettetés.  

Ez aztán épp elég is ahhoz, hogy a mindenféle céltalan meztelenséget a már-már pornó határait súrolva, összekeverjék a valóban igényes aktválogatással.

Mert az emberi test fotografálása régóta foglalkoztatja az embereket. Az akt nem összetévesztendő a pornográfiával és nem feltétlenül célja a szexualitás bemutatása. A fények és árnyékok, izgalmas formákra és részletekre irányíthatják a figyelmet, ízlésesen mutatva meg mindazt, amit egyébként a ruha alá rejtünk. Az érzékiséggel átszőtt, érzékenységgel, finom erotikus esztétikai érzékkel készült felvételekről sosem a pornó fog előtérbe kerülni!

De erről itt szó sem volt.

Hiányzott a modellekből a kisugárzás, a finom visszafogottság. A nőiesség!

Viszont folyamatosan akadémiai szinten fikázták egymás testé, jellemét/telenségét.

Amikor aztán a zsűriből néhányan már elkezdték fogdosni is - szó szerint! - az egyik versenyző kebleit, már biztos voltam, ez nem az, aminek szeretnék, hogy az legyen.

A köztes obszcén beszólásokkal tarkítva - jesszusom, ekkora még nem is volt a markomban! és effélék - inkább hasonlított egy szexfilm forgatásához.

Merő szolidaritásból nem véleményezem a hölgyeket. Jó, ha egy-kettőből hozható ki valóban szép, netán igényes fotó.

Ám tény: több volt az unott, kifejezéstelen arc, az igénytelenül lenőtt hajzuhatag, a strihák kendőzetlen vonaglása, a hájak lágy hullámzása, mint a kellemes összképet adó megjelenés.

A fordulók közti pillanatképek, miniinterjúk meg már arról is biztosítottak, itt csak a test a lényeg, a többi nem számít!

Persze volt olyan is, aki bár aktmodellnek jelentkezett, de a "zsűri" elé botladozva, megkérdezte "muszáj-e levetni a melltartót?", ami végül is maradt, biztosítva ezzel a tuti kiesést.

A vesztesek meg sírtak, szitkozódtak, taktikáztak?

ahogyan azt a veszteseknek "illik", de volt aki ettől többre tartva magát, máris ujabb versenyre összpontosított.

Jó-jó, de akkor mit keresett ott?

Ám az igazi kérdés: nekem miért kellett végignéznem?

Talán azért, hogy elhiggyem: igen, ilyen is van.

A Föld bizony már csak így kerek.