pőre ölét készülő művének még kivehetetlen részletei takarják. mezítelen lábfejét a tenger hullámai fürdetik.

képtelennek tűnő, ám mégis természetes részlet.

éppúgy, mint a maga építette Regentag hajókötelébe kapaszkodó aktja. /február 19-én, a Queen Elizabeth II. fedélzetén halt meg a Csendes-óceánon /

a víz a lételeme, a megnyugtaó közege, az otthona.

víz a könny is, az öröm könnye; víz az égből aláhulló, ablaküvegen lassan tovagördülő cseppek árja is.

mindenütt víz: a folyók medrében, a tengerek öblében.

nem pusztán eszköz, múzsa is egyben.

eszköz a porrá zúzott termeszvárból nyert rög különös, soha kinemkeverhető barna tónusának létrehozásához.

s éber álmainak egyre színesedő múzsájává lett ez a színtelen elegy, mely álom elfeledetté válik, mikor az utolsó ecsetvonás is megáll a levegőben. 

de minden spirálisan folytatódik, mikor egy újabb álom ébred képzeletében.

ő az a férfi, ki a vonalakat, szögleteket természetellenesnek tartja, s kit környezete különcnek kiállt.

de ő minduntalan visszatért szeretve gyűlölt városába, Bécsbe, hol több "jogot" is adott a városlakóknak. többek közt az ablakhoz való jogot.

s kivételes tehetségének most mi is csodálói lehetünk, még ha csak morzsákat kapva is belőle.

káprázatos színorgiában, afféle színterápiában lehet részünk, ha a Szépművészeti Múzeumban, október 11-én megnyílt kiállítás termébe lépünk.

életművének közel 700 festményéből, kárpitjaiból, "firkáiból" válogatott darabok már a formai kereteket nézve is rendhagyóak, különlegesek.

szokatlan, ámde kellemes félhomály; hatalmas, időtlenné merevedett hullámokon ringatodzó,  "szabálytalan" vonalakból kibontakozó éberálomképek fogadják a látogatókat.

Friedensreich Hundertwasser / 1928-2000 /, a művészként is társadalomért felelős ember, ki egyszerre volt festő, grafikus, építész, aki egyre csak szürkülő, uniformizálodó világunkra olyan örökséget hagyott, ami valóban páratlan.