HTML

GONDOLAT

"Csányi Vilmos: Embernek lenni rendkívül strapás, mert az ember egy konstruktív, gondolkodó lény, de hát ez az élet egyetlen értelme, hogy igyekszünk embermivoltunknak megfelelni."

LEGÚJABB TÉMÁK

  • Cutofftheirheads: Verebek Megmentője, vagy Szentanyja lettél.. a repülő jószágoknak is! :) (2014.08.03. 05:48) megtollasodtam!
  • Cutofftheirheads: csak ne hasadjon meg a hajnal :) (2014.08.02. 16:41) hajnalok
  • Cutofftheirheads: Ez nagyon szép. A képpel együtt még szebb :) (2014.08.02. 16:39)
  • at_menet: ó, ezt igazán köszönöm! megosztom azzal, akit ez érint. én csak csodálom. :-) (2013.11.07. 01:52) Hang Drum
  • at_menet: :-) néha egy ilyen apróság is annyi jóérzést tud belopni az ember életébe! Ufo 54! örülök, hogy Ne... (2012.02.17. 19:48) 5 Ft / nap =.......

SZÖVEGLÁDA


KALITKA

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2007.10.26. 00:35 lábasjószág

A csillogás mögött rejlő sötét világ

mikor a sikert és a csillogást látjuk a színpadokon, eszünkbe sem jut, hogy olykor milyen nagy targédiák rejlenek mögöttük.

a világszerte / Las Vegas és New York után a Papp László Sportarénában is látható - okt. 24-28-ig / nagy sikerrel játszott Mamma Mia-ról leginkább az Abba együttes jut eszünkbe. már az előadás címe is sejteti a közös szálat, s minthogy a zenei anyag is az Abba zenéjére épül, joggal.

épp a vasárnapi orgonakoncertre vettem jegyet az Alexandra könyvesboltban, mikor kezembe akadt a Könyvjelző.

gondoltam, majd elolvasom, ha jut rá időm, mert az átlapozáskor már láttam, érdekes cikkek vannak benne:

Lajkó Félixről, akit nemes egyszerűséggel az ördög hegedűsének becéznek,

Kamarás Mátéról, aki már a japánokat is elkápráztatta tenorjával, ami nem kis eredmény ahhoz képest, hogy alig 10 éve még a főiskola padját koptatta,

Szabó Magdáról, ki sokaknak lett kedvenc írója.

és más riportok; könyvajánlók.

aztán valami miatt, az alábbi cikket kezdtem el olvasni.

/ talán, mert könyedséget reméltem tőle, kevésbé odafigyelősigénylőt, mi épp megfelel a tömegközlekedés nyüzsgéséhez/

gondoltam, belinkelem a cikket, de még nem töltötték fel az októberi számot, így kénytelen vagyok begépelni.

még most is kavarognak bennem az érzések.

mit tudunk mi, közönség, a a színfalak mögötti világról?

és itt nem a szűkreszabottan vett, bulvárcuccokra; elhagyott-megcsalt szeretőkre, ellopott ékszerekre, belőtt éjszakák komatómás állapotaira gondolok, hanem az igazi, nemzedékeket, sorsok ezreit érintő, kőkemény valóságra, s magára a történelemre.

de mennyivel jobb lenne azért nem tudni ezekről, mert meg sem történtek, s nem azért mert titkolták/-ják!

szóval ERRŐL (is!):

...mindezt azért volt érdemes elmondani, mert a csillogó szinpadi történet mögött van egy másik, egy tragikus történet, Anni-Fridnek, az Abba barna hajú énekesnőjének története, aki a második világháború idején Norvégiában született, s ugyancsak sokáig kereste az apját. Amikor fény derült az apa náci múltjára, Anni-Frid valósággal összeomlott, s a múlt súlyos terhét a mai napig cipeli magával.

 

A történelemnek nemcsak Magyarországon, de Európa más országaiban is vannak még elvarratlan szálai. Norvégiában ilyen "örökség" a háború ideje alatt a megszállóktól születet "német gyerekek" sorsa, akik évek óta perlik elégtételért és kérpótlásért a norvég államot. Közéjük tartozhatna Anni-Frid is, aki 1945.nov. 15-én született egy Narvik melletti kis faluban. Apja a Wehmacht katonája, Alfred Haase őrmester volt, akit 1943 őszén vezényeltek Norvégiába. Bár a helyiek gyűlölték a megszállókat, a jóképű katonának- egy kosár krumplival- sikerült megnyernie az egyik 18 éves helybéli lány kegyeit. Kapcsolatuk 1945 februárjáig tartott, amikor Haasét visszavezényelték Németországba. A lány az utolsó együtt töltött éjszakájukon esett teherbe, s 1945.nov. 15-én megszülte kislányát, Anni-Fridet. Az apáról többé nem érkezett semmi hír, a leányanya egyedül élt "szégyenével". a falu megvetette, kiközösítette a lányt, akinek az anyja - megelágelve a mindennapi atrocitásokat - német fattyúnak tartott unokájával 1947 tavaszán átmenekült Svédországba. Lánya néhány hónappal később - súlyos betegen - követte, s a család Stockholmtól 60 km-re, Eskilstunában telepedett le. A nyugalmat azonban nem sokáig évezhették, mert Synni Lyngstad még az év szeptemberében, huszonegy évesen belehalt a sorscsapásokba. Annit a nagymama nevelte fel, aki úgy tudta, hogy a gyermek apja a hazafelé tartó úton meghalt: hajóját találat érte, elsüllyedt a nyílt tengeren.

Annit a hetvenes évek közepén, a svéd Abba együttes barna hajú énekesnőjeként ismerte meg a világ. Néhány év alatt nagy karriert futott be, s a népszerűség váratlanul előkerítette a halottnak hitt apát is. Andrea Buchinger a Bravo magazinban olvasta az énekesnő élettörténetét, amelyben az eltűnt apáról is szó esett, s a tinilány rögtön azt  gondolta, hogy kedvencének apja nem lehet más, mint az ő nagybácsija, Alfred Haase, Karlsruhéban élő cukrász. Levelet írt a szerkesztőségnek, amelynek munkatársai 1977. szeptember 9-én Stockholmban megszervezték a találkozást, de harminc év távlatából apa és lánya idegennek találták egymást, s a kapcsolatuk formális maradt.

Az eset azonban így is felkavarta a közvéleményt, mert a nácik időközben feledésbe merült Lebensborn-programjára irányította a figyelmet. Ezt a programot 1936-ban Heinrich Himmler indította el azzal a céllal, hogy az SS katonái felsőbbrendű, fajilag tiszta, árja utódokat nemzzenek a Harmadik Birodalom számára. A szülő nők - köztük nagyon sok leányanya - számára otthonokat létesítettek, ahol anyáról és gyermekéről egyaránt gondoskodtak. A Lebensborn-program kezdetben csak Németorzségban működött, de később a megszállt országokban is létesítettek ilyen otthonokat olyan nőknek, akik német katonától szültek gyermeket. Norvégiában 15 ilyen központ működött, mert a szúőke, ké szemű norvégok jól beillettek a Himmler által a felsőbbrendű fajokról kialakított képbe. Az országot megszállva tartó 350 000 katonát ezért ösztönözték is arra, hogy létesítsenek kapcsolatot a helybéli lányokkal, asszonyokkal. 1940 és 45 között ezekből a kapcsolatokból közel 12 000 gyermek született. Közülük 6 000 a Lebensborn-otthonokban helyeztek el, ahol németként anyakönyvezték, és nevelték őket.

A német kapituláció után ezeket az otthonokat a norvég hatóságok felszámolták. A gyerekeket elvették az anyáktól, s lakossági bejelentések, illetve hivatalos vizsgálatok alapján mintegy 15 000 "hadikurvát" is összegyűjtöttek. Nagy többségüket internálótáborokba zárták, ahol nemcsak rabszolgamunkát végeztettek velük, de megpróbálták ideológiailag is átképezni őket. Ők még szerencsések voltak, mert több száz nőt - titkos kísérletekhez - elmegyógyintézetekbe, pszichiátriai klinikákra, katonai laboratóriumokba is elhurcoltak, abból a feltevésből kiindulva, hogy aki német katonával "állössze", az nem lehet épelméjű, illetveolyan különleges génállománnyal vagy aggyal rendelkezik, amely kutatásra érdemes! Később, amikor a boszorkányüldözés csillapodott, az összegyűjtött nők közül ötezret kitoloncoltak Németországba, a többiek pedig megpróbáltak eltűnni a nyilvánosság elől, de szinte kivétel nélkül egész életükben hátrányos helyzetű, kiközösített páriák maradtak.

Gyermekeik sorsa is rémmesébe illően alakult. A háború után egy bizottság szemrevételezte a "szégyen gyermekeit", s nagy többségüket árvaházba, nevelőszülőkhöz vagy pszichiátriai intézetbe utalta, mert senki nem akarta örökbefogadni őket. Ezeket a gyerekeket mindenhol fattyúként, idiótaként, szörnyszülöttként emlegették, akik nem érdemlik meg az életet. Ha a németek megnyerik a háborút, valószínűleg ők lettek volna az új felsőbbrendű faj mintapéldányai. A vesztes háborút követően viszont a kormányhivatalokban is csak "patkányként" emlegették őket, mondván, anyjuk csakis aszociális pszichopata, alacsony intelligenciájú, fejlődésben visszamaradott véglény lehetett. Az a tény, hogy a gyermekek apja német volt, már önmagában is elegendőnek bizonyult, hogy az apróságokat megalázzák, verjék, kínozzák, kiközösítsék, vagy sok esetben pszichiátriai osztályra küldjék, ahol őket is kínzásoknak, kísérleteknek vetették alá. " Náci génjeik" miatt ugyanis veszélyesnek ítélték őket a társadalomra.

Ezeket a veszélyes "elemeket" Norvégiában 128 gyermekotthonban gyűjtötték össze. Sorsukról Harriet von Nickel Német gyerek című könyvéből értesülhetünk, a közvélemény az ő élményei alapján kaphatott először érzékletes képet ezeknek a gyerekeknek a tragédiájáról. Harriet nevelőszülőkhöz került, akik gyakran a kutya mellé láncolva tartották őt az udvarban. Hatéves korában egy falubéli férfi azéfrt dobott a folyóba, mert látni akarta, hogy a boszorkányfattyak elsüllyednek-e vagy sem. Kilencéves korában részeg falusiak tűvel rajzoltak horogkeresztet a homlokára, és megpróbálták megerőszakolni.

Ezeknek a ma is "tyskerbarnasként" (németapától született gyermekként) emlegetett embereknek a sorsa évtizedekig tabunak számított Norvégiában, s történetük csak a nyolcvanas évek végén került reflektorfénybe - nem utolsó sorban Anni-Frid "sztorijának" köszönhetően. Panaszaikkal ezt követően fordultak a norvég kormányhoz, de a "tyskerbarnas"-per máig nem záródott le, annak ellenére, hogy a norvég miniszterelnök már a kilencvenes évek elején kijelentette, hogy a megszállók gyerekeinek története "sötét folt" Norvégia történelmében, s ügyüket megnyugtatóan le kell zárni a közeljövőben.

A jogi csatározás azonban csaknem két évtizede húzódik, s a német "zabigyerekek" közül ma már csak 8-9 ezren élnek. A halálozási arány meglepően nagy körükben, mert többségük ma sem képes beilleszkedni a társadalmi környezetbe, nem talált társat, párt magának, súlyos lelki traumákkal, depresszióval, pszichoszomatikus betegségekkel éli az életét.

......

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://anyamlanya.blog.hu/api/trackback/id/tr3208427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cserke 2007.10.27. 16:34:14

Hihetetlen, hogy ennyi év után is rengetegen szenvednek a következményektől.
Borzasztó lehet egy ilyen múlt árnyékában élni.

anyámlánya 2007.10.27. 22:03:14

annál is inkább, mert olyan terheket cipelnek, aminek eredetéhez a legkisebb mértékben sem tettek semmit, kivéve a létezésüket.

a soha meg nem válaszolható MIÉRT?-kre pedig a mai napig nincs elfogadható magyarázat.

de ha lenne is, mit sem érne.

a lélek attól még épp úgy fáj.