HTML

GONDOLAT

"Csányi Vilmos: Embernek lenni rendkívül strapás, mert az ember egy konstruktív, gondolkodó lény, de hát ez az élet egyetlen értelme, hogy igyekszünk embermivoltunknak megfelelni."

LEGÚJABB TÉMÁK

  • Cutofftheirheads: Verebek Megmentője, vagy Szentanyja lettél.. a repülő jószágoknak is! :) (2014.08.03. 05:48) megtollasodtam!
  • Cutofftheirheads: csak ne hasadjon meg a hajnal :) (2014.08.02. 16:41) hajnalok
  • Cutofftheirheads: Ez nagyon szép. A képpel együtt még szebb :) (2014.08.02. 16:39)
  • at_menet: ó, ezt igazán köszönöm! megosztom azzal, akit ez érint. én csak csodálom. :-) (2013.11.07. 01:52) Hang Drum
  • at_menet: :-) néha egy ilyen apróság is annyi jóérzést tud belopni az ember életébe! Ufo 54! örülök, hogy Ne... (2012.02.17. 19:48) 5 Ft / nap =.......

SZÖVEGLÁDA


KALITKA

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2007.10.29. 02:01 lábasjószág

Fiók mélyén alvó sorok

 Tegnap még...
                                Tegnap  még mondták:  „Úgy ragyogsz!”
                                    Ma szánjatok! Fényem megkopott!
                                           Tegnap még izzón öleltél.
                                                  Mára már feledtél.
                                                      Tegnap még…..
 
 
                            Tegnap még oly heves lázad mára elhamvadt.
                                   Éjjel még elhittem, mit nem is ígértél.
                                     Multával csókod számra dermedt.
                                           Igaznak hitt hamis szavak.
                                                 Már nem ámítanak.
 
 
                      Hevesen ölelnélek még. Már nem tudlak. Nem vagy.
                            Karom ólmok súlya húzza  egyre csak lefelé.
                                   Lelkem törötten szürke aszfaltra hull.
                                         Szólnék, de már nem tudok.
                                               Öleltél. S én elhittem.
Most még itt vagyok
vagyok e világon, mert megszülettem.
tőlem nem kérdte senki, akarok e világra jönni?
erre a rideg, hazugra, honnét folyton menekülnék.
mások ítéltek felettem. halálra kötelezve az élettel.
 
utazom. lelkem s testem közt vagyok épp félúton.
bőröndöm az emlék, mit majd valahol tán elhagyok.
nehéz terhét a feledés kapujában letenni vágyom.
s továbbutazni majd, végtelen könnyeden, szabadon.

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://anyamlanya.blog.hu/api/trackback/id/tr86211481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

proteus · http://taxismundi.blog.hu 2007.10.29. 23:51:10

na látom, ebben a fiókban sincs rend, de érdemes néha kihúzgálni.
az enyémben is hasonlók lapulnak. mindenféle kacat mixe, benne tán még kis cigánygyerek is van.

Cserke 2007.10.30. 19:43:37

Húzgáljátok csak, húzgáljátok!!

lábasjószág 2007.10.30. 22:51:57

Piros, Proteus, Cseri!

:-)