ez a kép, úgy ahogy van csúcs!

mert hogy kevés olyan látvány van, ami éjszaka képes engem lerángatni a még oly borzalmas tömegjárgányról.

pláne nem egy épp ily hideg-szeles, télies éjjelen, mint most is.

épp a Királynál húztunk el, mikor valami furcsán zsizsegő kupacot vettem észre a sínek mentén, kb. a busz orra előtt 50 m-re.

apu-anyu, hogy először azt hittem, a BKV-kommandósok akcióznak, és épp az érkező járat elé készülnek bevetni félelmetesre gyúrt testüket, megadályozandó a szabálysértések sorozatát.

aztán meg mégnagyobbra tágultak szemeimben az erek, mikor azok ott, az Oktogon kereszteződésénél helyben toporászva várták a zöld jelzést.

na, nekem is kattant: lelécelek a járgányról, és a villamosmegállóba rongyolok, hátha "rendesebben" is megnézhetem, mi a bánat zajlik itten?

már előre élesítettem a mobilt: segédfény bekapcsol, kicsit rázoomol, majd kéz az "exponáló" gombon.

de oly sebesek voltak, középen egy foszforeszkamellényes vizslával - aki amúgy csakis így lehetett teljes értékű csapattag - hogy minden alapos előkészület ellenére majdnem kiestek a képből.

a színes mellényeken azért jól látható volt a teamjelzés: 6é.

dacára a hideg szélben vacogó leveleknek, én is titkos csapattagá lettem. a látvány ütős volt, mert két megállót én is legyalogoltam a döbbenettől. útközben még hallhattam a szél által felém sodort üde csapatdaluk foszlányait is.

én meg csak battyogtam a körúton, csak úgy, foszforeszka nélkül.