HTML

GONDOLAT

"Csányi Vilmos: Embernek lenni rendkívül strapás, mert az ember egy konstruktív, gondolkodó lény, de hát ez az élet egyetlen értelme, hogy igyekszünk embermivoltunknak megfelelni."

LEGÚJABB TÉMÁK

  • Cutofftheirheads: Verebek Megmentője, vagy Szentanyja lettél.. a repülő jószágoknak is! :) (2014.08.03. 05:48) megtollasodtam!
  • Cutofftheirheads: csak ne hasadjon meg a hajnal :) (2014.08.02. 16:41) hajnalok
  • Cutofftheirheads: Ez nagyon szép. A képpel együtt még szebb :) (2014.08.02. 16:39)
  • at_menet: ó, ezt igazán köszönöm! megosztom azzal, akit ez érint. én csak csodálom. :-) (2013.11.07. 01:52) Hang Drum
  • at_menet: :-) néha egy ilyen apróság is annyi jóérzést tud belopni az ember életébe! Ufo 54! örülök, hogy Ne... (2012.02.17. 19:48) 5 Ft / nap =.......

SZÖVEGLÁDA


KALITKA

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2007.11.11. 22:48 lábasjószág

Frida, Viszockij, Hobo

 

most, hogy rábukkantam, erre a külünös triumvirátusra, újból felidéződtek azok a filmkockák, melyek  a Fridáról készült filmben pregtek - talán két-három éve, hogy láttam.

felkvaró volt a szenvedélyes szerelme, minden testi nyomora ellenére való élniakarása, a kilátástalan helyzetben is alkotó láza.

 

7 komment

Címkék: zene film


A bejegyzés trackback címe:

https://anyamlanya.blog.hu/api/trackback/id/tr39225880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

proteus · http://taxismundi.blog.hu 2007.11.11. 23:31:21

kevés nyomasztóbb festményt ismerek, mint amilyenek a frida kahlo művei. régebben (lehettem úgy 7-8 éves), mikor a helyi művház egyik termében, ahová angolra jártam, ki voltak rakva corini margit festményei (párizsi éjszakákról) soha nem tudtam elképzelni, hogy lehet így, ilyen sötét tónussal festeni ennyi képet. annyira különösnek találtam mindezt, és hozzá jött még az a furcsa édeskés festékszag is és a vastagon felvitt, dermedt festékrétegek érdessége, amit titokban megtapogattam (mikor a többiek kimentek szünetre), és egész közelről láttam, hogyan bomlanak az éjszaka színei hullafoltokká.

most ez jutott eszembe.
majd egyszer írok róla postot.
mostmár lassan tényleg abbahagyom ezt a partizánkodást itt a blogodon :)

anyámlánya 2007.11.12. 01:30:23

Eszedbe ne jusson!

különben eldugom a sör és bornytitót!
:-)

az életben a vidám dolgokat kedvelem, de a művészetben ennek ellenére sokkal inkább a fájdalom fog meg. ( sokkal több arca van, mint az örömnek)

napokig-hetekig hurcolom őket magamban.

Pestről az első emlékezetes képem - túljutva az ijesztő, "lélektelen" város sztereotípián - a Liget Hotel oromzatáról fájdalmában szinte aláhullni készülő karcső nőalak. a rideg fém ellenére tele van tűzzel, reménnyel.
akárhányszor arra visz utam, mindíg ugyanazzal a részvéttel nézem őt, mígnem kiesik látóteremből.

neki is köszönhetetm, hogy megszerettem ezt a várost. minden fényével, kopottságával együtt.

lábasjószág 2007.11.12. 01:36:00

ja, és azt, amit akarva-akaratlan megmutatsz, nem rejtegetheted!

:-)

proteus · http://taxismundi.blog.hu 2007.11.12. 03:04:22

szóval szereted őket is?:
www.koarcok.hu/
én állandóan ilyesmit bámulok a villamosokból, buszokból vagy csak az utcán mászkálva. néha elég hülyén nézhetek ki, de inkább azt gondolom:
,,görbén fölfele nézve felelt leleményes odüsszeusz" - szóval, hoyg így nézek ki :)

anyámlánya 2007.11.12. 16:23:37

:-)

ki gondolná?

amúgy meg lásd alant egyik posztot: elefántember.

imádom a régi, kopott, lepusztult házakat. kívül-belül!

annyi minden van a repedéseikben, mállott vakolataikban!

tényleg, hülozoista lennék?
:-))

Cserke 2007.11.12. 17:44:02

Már nem mondom, mert nagyon unalmas. Hogy én is. Azt a szobrot. Három évig minden nap.

És az a kőarcos milyen jó!!!

anyámlánya 2007.11.12. 18:40:11

tudod, Cseri, ahogy ott sétálgattunk az erdőben, egyszer csak rámnézett.

szinte félszemmel.
arcából is alig látszott valami, épp csak az álla.

nem tudom miért pont azt a követ vettem észre.

szinte szólt hozzám a ráhullott levelek alól.

s miután lefújtam róla a leveleket, láttam meg, hogy ki is ő valójában.