HTML

GONDOLAT

"Csányi Vilmos: Embernek lenni rendkívül strapás, mert az ember egy konstruktív, gondolkodó lény, de hát ez az élet egyetlen értelme, hogy igyekszünk embermivoltunknak megfelelni."

LEGÚJABB TÉMÁK

  • Cutofftheirheads: Verebek Megmentője, vagy Szentanyja lettél.. a repülő jószágoknak is! :) (2014.08.03. 05:48) megtollasodtam!
  • Cutofftheirheads: csak ne hasadjon meg a hajnal :) (2014.08.02. 16:41) hajnalok
  • Cutofftheirheads: Ez nagyon szép. A képpel együtt még szebb :) (2014.08.02. 16:39)
  • at_menet: ó, ezt igazán köszönöm! megosztom azzal, akit ez érint. én csak csodálom. :-) (2013.11.07. 01:52) Hang Drum
  • at_menet: :-) néha egy ilyen apróság is annyi jóérzést tud belopni az ember életébe! Ufo 54! örülök, hogy Ne... (2012.02.17. 19:48) 5 Ft / nap =.......

SZÖVEGLÁDA


KALITKA

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2007.11.25. 21:27 lábasjószág

Bableves, hullák, mandula, kiontott belek

Az embereket, mintha odaszögezték volna a vöröslő, puha bársonyfotelekbe.

Senki nem mozdul.

A vakító fehér vásznon még futnak az utolsó sorok.

A hangfalakból még harsog a kísérő zene.

Aztán lassan megindulnak a kijárat felé.

Maguk mögött hagyják a kövek alá temetett test látványát, a vaslépcsőn lefolyó belek mélybarna tekervényeit, az asztalon lilásfeketévé dermedt vesedarabok árnyékát, a mellkasba döfött kés felkiálltó jelét, a takonnyal egybefolyt könnyek döbbenetét, a fémgyár fülsiketítő zaját, a megkövült szépséges lávafolyban csillámló víz tükrét, a lassan aláhulló cigerettahamu földet érő apró szürke pontjait.

A döbbenetet, a brutális élményt.

Az előtérben elvegyül a némaság, és a zsibongás.

A pulton cukorba ágyazott édes mandulaszemek csalogatnak.

Éhes vagyok.

De nem kellenek a finom falatok.

Átszédelgek az autók között.

Csak haza mennék.

A lépcsőfokokat magam mögött hagyva egyre közeledem a kocsonyássá dermedt bableveshez, a fokhagymás hús megmaradt darabjához.

Kezemben remeg a kanál. A lábam reszket. Le kell ülnöm.

Majd számhoz emelem a teli kanalat, és nyelek. Lassan.

Hiába, az éhség csalfa érzete nagy úr.

Sokkal inkább ezt emésszem, mint a múlt percek látványát.

Még most is érzem az öklendezés iszonyatos félelmét. Csak megússzam.

Nem. A filmet semmiképp, hiszen azt látni akartam.

A bosszú ura nagyot ütött.

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://anyamlanya.blog.hu/api/trackback/id/tr53241683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.