az elmúlt napok híreinek, és a naptári napok metszésponjának vetületében felmerült bennem egy kérdés: vajon nem karácsony közeleg?
nem az angyalok harsonáznak egyre erősebben?
és netán nem a "szeressük egymást gyerekek, és felebarátaim!" jegyében bontogatjuk az adventi naptárt?
vagy egy személyiségzavaros angyal csapkodja vasaltbakancsát az emberek agyában, és ott suttog démoni rekedtséggel: ne szeresd! ÜSD! ne tűrj! RÚGJ! ne tolerálj! KÖPD LE! nehogy átengedd! LÖKD FEL! nehogy elnézést kérj! SZIDD A JÓ KURVA ANYJÁT!
lassan a karácsony közelsége olyan hívószóként fog működni az emberek agyában, mint a doberman esetében a "rózsabimbó" - a Colombo egyik epizódjában - a szépség szinonímája a gyilkolás lett.
nekünk meg a szeretet ünnepe válik lassan a gyűlölet hívószavává.
egyre gyakrabban fogunk e nap közeledtével cigányozni, zsidózni, köcsögözni, autót savazni, ölni, stb.
persze, naív lennék, ha azt hinném, ha valamit előírnak, akkor az úgy is van.
meg hülyén is venné ki magát.
naná! naptárlapozgatós szeretetroham!
és akkor majd szépen átadjuk a helyünket a metrón a homleseknek, türelmesen kivárjuk a kasszánál forintjaival szöszögő nénikéket, megértjük a szomszéd vasárnap délutáni ütvefúrós barkácsrohamát, a belőtt teenegerekre mosolygunk megértően, kollegáinknak meglepi ajándékot csempészünk az íróasztalára, és a többi.........
ja, hogy ez nem így megy?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.