Anyámlánya

Szöszke haját beige basbellsapka takarta.

Lassan, megfontoltan jött le a lépcsőn. Öccse hebehurgya ugrándozással követte őt.

Pár kérdés s válasz után kiderült, mit is szeretnének. 

Míg várakoztak, Simon leült a padra, a kisebbik vizslató tekintete a helyiséget pásztázta.

Lázár (6-8 éves forma) egyszer csak elémpenderült, majd egy óvatlan pillanatban átölelte a derakamat, majd átható kék szemével rámnézve, teljes átéléssel mondta: szeretlek!

- mi ez? szerelem első látásra? hiszen még nem is találkoztunk!

- de én akkor is szeretlek!

S hozzá kedvesen mosolygott.

- inkább menj hátra, és nézd meg a hajókat! nagyon érdekesek!

Gyorsan támadt szerelmét elvitték a színes vízenjárók.

Míg tovább várakoztak, a bátyja mellé ültem. Belenéztem a sild takarta szemeibe. Nyoma sem volt a gyerekes vidámságnak, gondtalanságnak.

Egyszer csak elkezdett magától mesélni.

- nekem már vége a gyerekkoromnak.

- és ezt miből gondolod?

- fáj hogy anyukámat sokat látom sírni, és már nem érdekelnek a játékok sem.

- akkor mit csinálsz, amikor nem iskolába jársz?

- hááát... néha leülök a számítógép elé.

- mióta érzed, hogy már nincs gyerekkorod?

- kb. 2-3 éve.

........

- engem nem zavar, hogy így szédszettek benünket, csak az anyukám sírása. régen tanítónő volt, de a nővérem születése után már nem volt munkája. most is azt keres.

...........

- azt mondta anyu, hogy én nagyon érett vagyok.

........

- a nagymámmal élek már néhány éve. kéthetente vagyok az anyuval.

11 éves. Megfontolt, tiszta szavú, koravén kisfiú.

Kérték, és ő önzetlenül odaadta gyerekkorát a felnőtteknek.