Hja, kérem!

Míg nekem a repülés ad egy kis adrenalint, addig mások ennél "nemesebb" izgalmakkal pörgették magukat, és futottak testi épségükért, jobb esetben 2 percen át.

Kicsit őrült, de mindenképpen színes, látványos, és igen sokrétű szórakozást jelent a pamplonai bikkafuttatás.

Talán ott, és akkor keveseknek jutott eszébe, hogy ez az 1400-as évekre visszanyúló hagyomány hogyan is kezdődött. Hogy az első bikák elől-után rohanó emberek az utcában lévő hentesüzletek megtermett legényei közül kerültek ki.

Nem veszélytelen ez az ide-oda futkosás. Bár honi áldozata utoljára 1928-ban volt, ám a  turisták virtusát jelzendő - ők 15-en estek áldozatul. Jobbára az embertömeg taposta őket halálra.              De ettől jóval vidámabb, színesebb, és bátran mondhatni; izgalmasabb maga a fieszta, mely 9 napon át nyújt évről évre nem mindennapi szórakozást kicsinek, nagynak egyaránt.

Még ausztráliából is érkeznek ide fiatalok. Köztük a legkedveltebb a szobormászás, majd az azt követő "szabadesés a tömegbe" című produkció. Persze kellően ittasan, mert a repülés csak úgy az igazi. / Nekik./  Emberekbe vetett bizalmuk határtalan, de van, hogy megcsalatnak, mert a tömeg olykor kíméletlen, nem nyúl a zuhanó alá, és ekkor bizony menthetetlenül becsapódik a delikvens. Nekik ekkortól biz' felejtős a "running of the bulls".

Politikától mentesen, de itt is jelen van a tojás, mint muníció, amivel aztán a szobortorony tetején lévő, kevésbé szimpi manusokat dobálják, kik néhanap nem átallanak a tömegbe vizelni. Buli ez is, csak már a kevésbé populáris fajtából.

A gyerekeket is igen korán edzésre fogják. Esténként tüzet okádó műbikákkal trenirozzák őket a későbbi évekre. Szokják csak a rémséges dolgokat a kis drágák! A hagyomány, az már csak hagyomány!

A fő futam korán hajnalban kezdődik. Nem számít, hogy előtte hajnalig folyt a bor, a tánc. Ezernyi ember izgulja végig annak a hat bikának az utolsó útját, kik mázsás testükkel a tömegbe gázolva, 1 km át "haladnak" az aréna felé.

A lelátókon tomboló tömegnek megadatik az a szerencse is, hogy amatőrként, növendék bikákkal bóhockodjon, míg ki nem tessékelik őket, vagy maguktól fel nem adják.  

Még magát Hamingway-t is megihlette ez a sok vihart kavaró ünnepség. Hemingway először 1923-ban járt a fesztivál ideje alatt Pamplonában, majd később többször is részt vett az eseményen. Majd 1926-ban megjelenő "Fiesta, a nap is felkel"  című regénye is ehhez a helyhezkötődik, s tette ezzel a várost világhírűvé.

A bikáktól eltekintve nagyon el tudnék bárhol az országban egy ehhez hasonlóan vidám, színes, sok napig tartó happaninget vizualizálni.

Legfeljebb mi majd birkákat terelgetnénk / végre mi! és nem minket azok módjára/, vagy bármi mást, csak szórakoztató legyen, és sokáig tartson!