HTML

GONDOLAT

"Csányi Vilmos: Embernek lenni rendkívül strapás, mert az ember egy konstruktív, gondolkodó lény, de hát ez az élet egyetlen értelme, hogy igyekszünk embermivoltunknak megfelelni."

LEGÚJABB TÉMÁK

  • Cutofftheirheads: Verebek Megmentője, vagy Szentanyja lettél.. a repülő jószágoknak is! :) (2014.08.03. 05:48) megtollasodtam!
  • Cutofftheirheads: csak ne hasadjon meg a hajnal :) (2014.08.02. 16:41) hajnalok
  • Cutofftheirheads: Ez nagyon szép. A képpel együtt még szebb :) (2014.08.02. 16:39)
  • at_menet: ó, ezt igazán köszönöm! megosztom azzal, akit ez érint. én csak csodálom. :-) (2013.11.07. 01:52) Hang Drum
  • at_menet: :-) néha egy ilyen apróság is annyi jóérzést tud belopni az ember életébe! Ufo 54! örülök, hogy Ne... (2012.02.17. 19:48) 5 Ft / nap =.......

SZÖVEGLÁDA


KALITKA

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2007.09.01. 01:54 lábasjószág

Állatkínzás ? Mégis, hol kezdődik ?

Ez a kérdés ötlött fel bennem, mikor ezt a cikket olvastam.

E gondolati görbe mentén bevillantak gyerekkorom világfelfedezős kísérletei: a kettévágott giliszta árgus szemekkel való megfigyelése- vajon tényleg él-e mindkét vége?; a kipányvázott siheder egér koreográfiájának memorizálási törekvése; a májusi cserebogár kitinszárnyának szalmaszállal való átszúrása, s a körbe-körbe forgásának, tátott szájas döbbenetemléke; vagy a levelibéka befőttesüvegbe börtönzése rögtönzött létramelléklettel, mondván: most aztán kiderül tud-e jósolni?.

A hideg havon, habzó vérében fetrengő, haláltusáját remegő inakkal vívó, szívszorongatóan hörgő disznónak az emlékképe is bennem van, épp úgy, mint egy megtermett vörös kakas fejnélküli rohangálása a gémeskút körül, miközben vérének sötétlő foltjait maga mögött hagyja.

 

Mennyire megbocsájhatóak ezek a bűnök a szoros láncra kötött, szárazkenyeres ebtartáshoz képest, vagy a megcsonkított fülű kutyák fajtjellegéhez tartozó, elfogadott(?) szokásához viszonyítva?

A durvább, gyomorforgatóbb kutya-, kakas-, és bikaviadalokról már nem is említést téve. Bár ezek közül néhánynak tradicionális múltja van, de a tény, az továbbra is az marad.

Puszta szeretetből túletett állatok képei, az őket gyötrő izületi-, és szívproblémáik nekem sem elsőként villannak be, de ez is gyötrelem ám a javából.

A medvetáncoltatást is sokáig inkább a mulatságok közé sorolták, mint sem az elítélendő cselekmények sorába.

Az állatok migrációjába való, területfejleszésnek keresztelt, erőszakos beavatkozások végeláthatatlan sora általi beavatkozás vajon mennyire tekinhető állatkínzásnak?

Ugye közvetlenül nem történik meg a címszavas esemény, pláne nem egy egyedre lebontva, de indirrekt módon, egész fajokat érintően annál inkább! És ez mi más lenne, ha nem ugyanez?

/ Ám, a dícsérendő törekvések sem hoznak kellő hatékonyságú megoldásokat./

Az hogy szükségünk van állatokra, kétségtelen. Érzelmileg, gazdaságilag egyaránt.

 

De míg velünk vannak, pláne, ha mi cuccoljuk magunkhoz őket - többnyire a beleegyezésük nélkül -, kutya kötelességünk jól bánni velük, és tisztelni őket, mint élő, érző lényeket!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://anyamlanya.blog.hu/api/trackback/id/tr85154483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása