Piros egyik posztjára volt óhajtásom reagálni, ám az "error" felirat elvette a hangulatomat az ismétléstől.
amikor az ember halála és születése összeér, akkor a teremtés történik meg.
egyfelől nézve az élet és halál: kizárják egymást.
máshonnét nézve azonban egyenrangúak.
mindkettő a létezés megnyilvánulása, amiből életünkben éppúgy nem vagyunk kizárva, mint holtunkban.
élet és halál: mindkettő katartikus élmény, ám jobbára egyikre sem emlékszünk. örök titok mindkettő.
a halál tagadhatatlan létezése, és elkerülhetetlensége segít megbecsülni, szeretni az életet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Piroska · http://piroskaesfarkas.blog.hu 2007.09.18. 14:57:16
Ennek értelmezésében, feldolgozásában sokat segíthet a vallás, ami nekem hivatalosan sincsen. Néha úgy gondolom, talán könnyebb lenne, ha gyerekkoromban kaptam volna egyet....Máskor meg azt, hogy így tisztábban látok, bár nyilván kevesebb kapaszkodóval.
Még nem tudom, hogy a gyerekemnek mutatok -e ilyen utat, vagy sem. Nagyon fontos, hogy egészen picikorban hogyan is magyarázod neki el az elmúlást, a veszteséget, az elengedést, stb. hiszen akkor teszed le az alapokat...
Én sok szempontból burokban nevelkedtem...
Na, ez nem az én blogom, most jövök rá!!! Majd én is válaszolok ott:-)