Mond, számít-e, s mennyit, hogy minek látszom?
Hogy ki vagyok?
Hogy valóban az vagyok-e, akinek látszom?
Nadrágom szárában biztosítótű. Derekamat ciánkális feliratú militaris beütésü öv szorítja.
Lelkemet meg a hiányod.
Bicepszem kemény. Kézfejem eres.
Most akkor mégis, ki vagyok? Női testben férfilélek, mert ha megütsz, nem zokogok?
Nappal férfi vagyok. Éjjel, álmaimban, oltalomra vágyó, gyenge nő, ki sírva ébred.
Te férfinak születtél, de nő vagy. Lelked finom, érzékeny. Bőröd selymes, s ajkad lágy íve töri ketté arcod.
Mond, te vagy bennem a férfi, vagy én, benned a nő?
Vagy csupán emberek vagyunk? Egymás testi reinkarnációi?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.