Tony Takitani | |
japán filmdráma, 75 perc, 2004,  | Ajánló: Haruki Murakami érzékeny kisregénye alapján készült japán film különleges, minimalista eszközeivel hat. Olyan, mintha az ember egy haiku filmet látna, mely szenzibilis, vizuális és teátrális. Mély poézis hatja át ezt a mai, friss, kortárs japán filmet, ugyanakkor mélyen él a japán hagyományokban. Tony Takitani gyermekkora magányos és csendes, édesanyja korán távozik az élők sorából, édesapja pedig jazz-zenész. Így a kisfiú éjszakánként is egyedül álmodozik. Tony Takitanit felnőtt korára jó állása és jó fizetése várja. Videografikus egy vezető japán reklámújságnál, ahol megismerkedik a "Nő"-vel, s ráébred eddigi élete magányára. Egy különös férfi találkozása ez, egy különös nővel, akit feleségül vesz. Kapcsolatuk a csendre, a suttogásra épül, s a lassú napokra. Tony Takitani életrajzi, poétikus filmje a lélek filmje, mely szavakkal nehezen megfogalmazható. Jun Ichikawa filmes látásmódja Wong Kar-wai vizuális csendfilmjeihez hasonlítható. |
Műsoron a TV-ben |
 2007.11.06. - kedd 23:35 |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
proteus · http://taxismundi.blog.hu 2007.11.06. 02:28:44
a fú, különben a japán-magyar szókincs közös eleme, mint tudjuk.
anyámlánya 2007.11.06. 10:22:19
nekem sem volt évekig, de egy baráátom meggyőzött, hogy szükséges, így amikor megörököltem egy költözéses darabot: lett.
azóta van.
de leginkább dvd-knek a rabszolgája, amúgy se nagyon mikor