Anyámlánya

E gondolat mentén: mindez valahol ott kezdődik, hogy ha valami disznóságot követek el, azt felvállalom.

Igaz, az én disznóságaim pitiánerek. Nem is nagyon van súlyuk, ebből adódóan következményeik se nagyon.

Mondhatni; könnyű nekem.

Ezen túlmenően: szerintem az egyfajta érettség jele (személyiség) is, hogy az elkövettett dolgokat felvállalom. Meg tán még a puca meg a vér szintet is igyekszem tartani.

Nade!  Aki kirakatban van, annak azért lássuk be, nem ilyen egyszerű.

Aki ottan tagad, annak bőven van mit tagadnia!

Mert, ha nem tagadna, nem csak betyárbecsülete lenne, meg vér ahol kell, de még a történetek is rövidebbre vehetőek lennének. Aztán annak a rizikófaktora is csökkene, hogy valaki/k elkezdjenek az ember múltjában matatni.

Talán még meg is lehetne úszni, amit kell.

Mert minnél hevesebb a tagadás, annál nagyobb konc az azoknak, akik az ellenkezőjét hivatottak bebizonyítani. És ha sikerül, mert van mit, akkor a bukás is sokkal nagyobb.

Hát akkor nem lenne ésszerűbb azon elgondolkodni, érdemes-e tagadni, másra mutogatni, mentegetődzeni?

Pláne, ha a nagy nyilvánosság előtti pozicióról van szó.

Persze bizonyos berkeken belül szinte munkaköri kötelesség a tagadás.

Nem csak a titoktartás.

Szegény emberünkre most nagyon utaznak az álnok rosszakarói.

Áldozata lett ő a saját feddhetetlenségének, szupertiszta tisztogatási manőverének.

A bibi ott van, hogy vele mindíg van/volt valami.

Vagy tök részegen ment neki a fának (1994.), vagy a saját munkahelyét huggyozta (sicc!) le (1998.), vagy autókat tör rommá (2007.).

Ez utóbbinál még áll vagy bukik a szitu. Majd a viszgálatok kiderítik, hogy ki is a hunyó. Annyi sunyi összeesküvő van. Talán tényleg csak egy hasonmás ragadta meg a kormányt.

Csak csendben jegyzem meg: ha tényleg ellopták az autóját, akkor nem az lenne logikus, hogy azonnal feljelentést tesz, megelőzve az esetlegesen kialakuló szituációt? Akár még mobilon is kivitelezve a dolgot, mert a vizsgáztatás szent kötelessége mindennél előbbre való lévén, biztosan nem volt ideje azt személyesen megtenni. Tényleg annyira megzavarodott volna, hogy ez eszébe sem jutott? Vagy suszter mezítláb?

Nade, a körbevizelésnél esélye sem volt tagadni. Mert azt a kamera is fogta, hogy nem más markolászta hímtagját, s irányzékolt rosszul, áztatva így az nagy dillentáns a rendőrpalota feddhetetelen falait.

Van egy mondás: ahonnét eszünk, oda nem szarunk! Vagy mégis?

És biztosan az alteregója az is, aki folyamatos deliriumban rója a hivatal folyosóit, terrorizálja a munkatársait. 

Meg az is biztosan más, aki......

Lehet, hogy igaza van.

Nem is ő, hanem a másik énje volt.

Szegény! Lehet, hogy csak gyógyítani kéne, és nem üldözni?!