Groteszk dolog innét, a meleg szobából visszagondolni egy transzformátoron látott plakátra.
És olykor nevetségesnek érzem magam a kezükbe adott pár száz forintért, a süteményekért, a nyári hőség egy-egy fagylaltjáért.
Csak ennyit tehetek.
Csak ennyit tehetek?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.