HTML

GONDOLAT

"Csányi Vilmos: Embernek lenni rendkívül strapás, mert az ember egy konstruktív, gondolkodó lény, de hát ez az élet egyetlen értelme, hogy igyekszünk embermivoltunknak megfelelni."

LEGÚJABB TÉMÁK

  • Cutofftheirheads: Verebek Megmentője, vagy Szentanyja lettél.. a repülő jószágoknak is! :) (2014.08.03. 05:48) megtollasodtam!
  • Cutofftheirheads: csak ne hasadjon meg a hajnal :) (2014.08.02. 16:41) hajnalok
  • Cutofftheirheads: Ez nagyon szép. A képpel együtt még szebb :) (2014.08.02. 16:39)
  • at_menet: ó, ezt igazán köszönöm! megosztom azzal, akit ez érint. én csak csodálom. :-) (2013.11.07. 01:52) Hang Drum
  • at_menet: :-) néha egy ilyen apróság is annyi jóérzést tud belopni az ember életébe! Ufo 54! örülök, hogy Ne... (2012.02.17. 19:48) 5 Ft / nap =.......

SZÖVEGLÁDA


KALITKA

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2007.12.09. 22:10 lábasjószág

ökoljog? rendőrség? türelmes szavak?

és mindezt milyen áron?

kit védjek?

a vendégjogot?

más testi épségét?

a sajátomat?

vagy mindezt egyszerre?

talán igen.

de ha nincs felkészülés, gyakorlás, s ezáltal kellő rutin, vajon honnét nem billenek a dolgok rossz irányba?

ezek könyednek látszó, ámde súlyos kérdések.

még most is lüktetnek bennem: da-dam, da-dam.

 

egy pillanat alatt berobbant a hatalmas testével.

szinte lezúdult a lépcsőn. amint felnéztem a lengő ajtó mögül, egyenesen az arcomba tolta arcát, és belenézett a szemembe.

ellentmondást nem tűrően követelte, azonnal mondjam meg, hogy mekkora a pupillája?

miközben ingadozó teste fél fejjel fölém tornyolust, igyekeztem korrektül válaszolni: nagy.

de mennyire?- fagatott tovább egyre vadabbul

mihez képest?- kérdeztem tőle.

de ekkor már minden szempár meredt döbbenettel minket nézett. szörnyülködtek.

kezében egy rogyant cigiszál reszketett.

szeretnélek megkérni, hogy távozz!- szóltam hozzá.

de mééért? mert buzi köööcsööög vagyok?- üvöltött rám.

nem, csak zavarod az embereket- folytattam.

de én csak inni szeretnék!- szinte már könyörgött.

nem adhatok- feleltem.

de mééért? 21 éves vagyok! most megversz te is? idehívod a haverjaidat? még két óra van a vonatindulásig! csak inni szeretnék! nem ééérted?- tajtékzott tovább.

vizet, vagy üdítőt szívesen adok- s már nyúltam a pohárért.

közben éreztem a hátam mögött álló emberek kíváncsi tekintetét, a körülöttem lévők félrehajtott fejének tompa árnyát. mintha csak hárman lettünk volna. Ő és a démonja meg én.

mindjárt bepisilek!- kezdett el toporogni.

ott a mosdó- mutattam az irányt.

de ő meg sem mozdult. mintha már nem is lenne szüksége könnyíteni magán.

és nagy lendülettel elindult az ellenkező irányba.

szinte elnyelte a másik terem boltíve. piszkos, szürke kabátjának csak a lassan elillanó szelét éreztem.

egyik kezében a vizespohár, másikban a mécsestartó. hirtelen azt sem tudtam, vajon honnét ragadta magához. lassan közeledtem felé, miközben kijjebb invitáltam. s eközben zsebébe csusszant a mécses.

nem mozdult.

hátra léptem, s az ajtón beszólva kértem, jöjjenek ki.

nem! mert ha kimegyek, úgy pofán vágom, hogy...- volt a válasz.

ismét magunkra maradtunk. mintha csak élethű bábok ülnének a székeken, s bent is csak robotok mozognának.

most mi lesz? suhant át agyamon.

nem lehetne kidobni?- szóltak az egyik sarokpadról felém.

persze.

lépcsőn felfelé. 2x-s testömegindex-szel, háromszoros bicepszátmérővel szemben annyi, de annyi esélyem van.

arról nem is szólva, hogy minek az ököl, ha van más.

talán.

de sötét lyukba, illanó ködbe, beleszólni van-e értelme?

és még mindíg ott álltunk. köztünk székek.

lassan, nyugodtan hátam mögé lendíttem őket. óvatosan karja felé nyúltam.

gyere- kértem.

nem meeegyek! nem érteed, te kuurva!- üvöltötte.

elloptátok a pénzemet! addig nem megyek sehová, míg meg nem számolom!-folytatta.

és a bábuk közben csak meredtek ránk.

blöffölni! csak azt lehet most már. és elindultam a telefonért.

igen. X utca Y szám. igen. nem mozdul, és nagyon zavarja az embereket- de a hang fennakadt a néma telefonon.

de a percek robogtak. már 20 perce nem jutottunk sehová.

vagy mégis? közben büdös kurva lettem. sebaj, voltam már máskor is.

nem tudom, hogyan, mikor, de eljutottunk a lépcsőig. egy rossz lépésnél majdnem rámzuhant.

majd egy lendületes lépést követően elterült az utcán.

de bent, mitha mi sem történt volna.

vagy mégis. jöttek a gag-ek. az "okos" tippek.

ó, a bátrak. a férfiak.

nők? igen, ők is.

életre keltek mind.

és aztán jött a folytatás. de már "csak" hírként.

összeverték az utcán.

mert másnak volt ökle, joga, oka.

valóban. a problémákat így is le lehet küzdeni.

és ők biztosan jól alszanak.

 

14 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://anyamlanya.blog.hu/api/trackback/id/tr4258455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoomface · http://zoomface.wordpress.com/ 2007.12.09. 22:54:58

aki az okoljogat gyakorolja, csak magat amitja, hogy jol alszik. de belulrol orloi a tudat, hogy bebizonyitsa sajat maganak, helyesen cselekedett. de nem tudja.

anyámlánya(lábasjószág) 2007.12.09. 23:12:58

Zoomface!

teljesen igazad van!
és még is ütnek.

mindannyiszor.

Tasunko 2007.12.10. 07:45:56

Mi ez? Szabadvers?Mert ha igen,akkor még olvass egy kis Kassákot,egyéb kontextusban az írás magyarul nem nagyon értelmezhető....Ne add fel!

repattila 2007.12.10. 07:54:55

Nekem viszont tetszett, barmi is :)

Bukott Rockzenész · http://b-oldal.blog.hu 2007.12.10. 08:33:31

Érzem a mélyről jövő emberséget az írásban. Kissé csiszoltabb helyesírással (mondatok nagy kezdőbetűi) még jobb lene.

Életre kelt a történet, ez a lényeg, és ezért már érdemes írni.

zebi 2007.12.10. 08:50:45

Értelmezhető ez. Csiszolni meg mindenen lehet.

Aki saját magát bünteti azzal, hogy fényes nappal az utcán részegedik le, és részeghez méltóan idegesítően viselkedik, annak mit számít még az, hogy elverik? Akik pedig bámészkodva végignézik az ilyen jeleneteket, ahelyett, hogy egy jól irányzottat odasomnának, ők is megkapták már a büntetésüket: érdektelenség.

bcyke blogberlo, aki ott sem volt · http://kacatvilag.blog.hu/ 2007.12.10. 09:30:57

Tasunko,

ez egy blog post, aminek az a lényege szerintem mint olyannak, hogy akármi és akármilyen is lehet.

Megfelelnie vagy hasonlítania talán nem kell semmire, tagozódnia nem kell sehová.

Aki írja, abból ahogy látható, úgy tör fel, dől ki, rakja össze, stb.

Aki nek bejön, annak bejön, akinek nem, annak meg nem.

Aki blogot ír, az bíz nem mind író, újságíró, esztéta, stb.

Arra ott vannak a megfelelő orgánumok, amiket lehet ilyen alapokon kritizálni, de talán azt se nagyon érdemes, legfeljebb nem kell olvasni azokat.

De ami érdekes, hogy oda, azokba az irányokba meg nincsenek meg nagyon az ilyen közvetlen kommnetek, tehát pont oda nem lehet odatenni a kritikai cuccot, ahová az illene.

Itt a blogokba meg ugye megvan, ide tehát lehet osztani.

Nekem pl. az jön be a blogba, hogy akármilyen artikulálatlani is, ott és akkor tör ki a szituációt a valós életben megélőből, amikor az van, és úgy, amilyen a blogger.

De ez persze csak az én véleményem, és ettől a Tied még lehet az ami, és pont az a jó, hogy itt erről lehet társalogni.

anyamlanya 2007.12.10. 14:02:19

Tasunko!

nem szabad.
a véres valóság! tömören.

Zebi!
drogos volt.

és amikor megkérdezte: most sajnálsz?
annyit mondtam: nem. együttérzek veled.
de mééért nem sajnálsz?- kérdezte értetlenül. nem igazán értette a különbséget.

Alibi Borz Árny!

adtam. az volt az első.
egy drogosnak nagyon fontos a tiszta folyadék.

anyámlánya(lábasjószág) 2007.12.10. 14:09:09

Repatilla!

:-) detto!


Dr. Wilbur Swain!
köszönöm.
de kíváncsi lennék, hogy ha nem ösztönből, akkor józan ésszel miként?

a szar érzés az egészben, hogy mikor látótéren kívül kerülnek a dolgok, elhitetjük magunkkal: minden oké!
pedig csak még zavarosabbá válik.
lásd: alig 5 méterrel arébb, és 2 perccel később már összeverték.

lábasjószág 2007.12.10. 14:13:26

Bukott Rockzenész!

kösz! amúgy meg útálom a nagybetűket!
mintha valamitől fontosabbak volnának, mint a kicsik.

persze, kötelező helyeken, kötelező formában én is.

de itt: felszabadítom a kicsiket!
:-)

vegyeskazetta · http://vegyeskazetta.blog.hu 2008.03.05. 00:24:28

Jól csináltad. Én ki nem állhatom a konfliktusokat, nem is tudom őket kezelni. Főleg nem ilyen higgadtan. Ez valami vendéglátóhelyen volt? Ott dolgozol?

anyámlánya 2008.03.07. 11:58:30

ühüm.

afféle "karmesterként"
süti beállítások módosítása