ahogy leléptem a buszról, épp akkor húztak el a Jászainál. ütemes vidám "hopp-hopp"-okkal.
jó volt újra látni ezt lelkes Csapatot!
ezúttal, mintha többen lettek volna.
kutyailag biztos. jó volt a csapateloszlás is. elől a (talán) retriver. igaz, kissé "kilógott" a sorból. rajta nem volt foszforeszkamellény.
de hátul ott volt az elmaradhatatlan vizsla.
s a sort egy kerós zárta.
olyan igazi, szívből jövő mosolyt rajzoltak az arcomra. késő éji, gondtalan pillanatot szereztek. (jó ezt érezni egy fárasztó nap után)
köszönet érte!
meg a hópelyheknek, mik csintalanul táncoltak tegnap a levegőben, ügyet sem vetve a szürke város unott embereinek komorságára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.