„engedtessék meg nekem, hogy olyannak lássam a világot, amilyen hatással van az rám”
avagy egy mélázós monológ.
nem oly rég egyik posztomra kaptam egy bejegyzést, amin elméláztam.
azért nem a gondolkodást írom, mert az nagyobb léptékű, és áttekintőbb műfaj.
furcsa volt az említett bejegyzés után a puha székben ülni.
bár jegyem egy személyre szólt, de mégis, mintha többen lettünk volna egyazon helyen: én, meg jómagam.
egyikünk várakozással telten, másikunk kissé gyanakvóan várta a koncert kezdetét.
előbbi egy alig 2 éve látott-halott, kissé rendhagyó körülmények közti élményét vágyta vissza, míg másikunk igyekezett nem befolyásoltatni magát semmitől.
pedig a gyanakvás benne volt már.
figyelte, árgus szemekkel leste a szereplőket. kutatta a múlt nyomait. azokét, miknek szelét ő is érezte, mert halotta az ágyúlövéseket, látta az alacsonyan repülő harci gépeket, feszülten hallgatta a híreket. menekülésre kész tervekkel várta a folyton elkövetkező másnapokat.
ő maga menni semmiként sem akart, de volt kiket féltenie, így azok menekvése volt a cél.
de aztán valahogyan elmúltak a vészterhes idők, bár ezeket is követték még nehéz órák. elkobzott útlevelek a határ túloldalán, a rideg őrszobán üldögélő idegen nyelvet hadováló, fenyegetőző csendőrök, kik a pár órás határátlépésből gond nélkül csináltak másnapba nyúlót, miközben az otthonmaradt gyerekekért való aggódás sem hatotta meg őket.
a lőtéri kutyát sem érdekelték a sirámok. a kiszolgáltatottság nyomatékosítva volt.
talán a szereplők közül is átéltek jó néhányan hasonlót, vagy talán még ijesztőbbet is.
nem tudom, de sejtem, hogy a dalok többségéből kiérezhető hangulatokban nyoma volt efféléknek. mindenestre nem tudok egyértelműen pálcát törni azok feje fölött, akik ilyen-olyan rezsimek véreskezű diktátorainak időlegesen zászlót lengettek/nek. ítélkezéshez kevés vagyok. ismeretek hiányában meg egyenesen senki.
nálunk, békeidőben is odaállnak/tak művészek az éppen uralkodóéra képviselői mellé. jobb esetben meggyőződésből, kevésbé jobban pedig a megélhetésért, elismerésért való küzdelmük okán.
kevesen áhítják a poszthumusz elismeréseket.
a nép, velük jómagam is önző, és zsarnok.
kurvára nem érdekel itt senkit az átvirrasztott éjjelek zsibbasztó magánya, az alkotás lázában hullott izzadságcseppek bűze, a kilincselésekbe belefáradt kezek görcse.
mint ahogyan a kuncsaftot sem érdekli alkalmi szeretője unott arcra. kéjre vágyik. nagyra.
színpadról csak a zene varázsát vágyjuk, filmek kockáin más térben utaznánk, festményeken magával ragadó látványba feledkeznénk, versek soraiba beleszédülnénk.
ezt akarjuk zsarnok módra.
és ha már fizetünk érte, így-vagy úgy, akkor pedig már mennél tovább is tartson, elvégre órákat, napokat robotolunk azért a tetves pénzért, amit belökünk a kassza ablakán. így aztán jár is nekünk, a csoda maga.
ja, kérem, hogy közben finnyásak lettünk? és erkölcsi ítészekké avattuk magunkat?
no, igen. mi szentek vagyunk. mi csak a szomszédot szidjuk, a tb rendszert fikázzuk, ágyasunknak hazudunk örök szerelmet, mert a mámort 1000 W-on élni vágyjuk. igaz, ezek apró bűnök. így hát nem is meglepő, ha ebben az ihlettelen közegben nem születnek Judit már-már unott, kissé melankolikus, ám mégis buja pillantásával örökre rabul ejtő tekintetek másai, az ég felé törő kupolák évszázados kecses ívei, zsigerbe hatoló, sejteket bizsergető dallamok.
hát bocsássa meg nekem a világ, ha nem érdekel a nációja, s nem végzek továbbra sem előtanulmányt a művészek politikai előéletét illetően, mert akkor bizony szegényebb lennék a kívánatosnál.
kik által vetném akkor magamra a jobbá válni vágyás délibábköpönyegét? honnét pótolhatnám akkor hiányosságaimat minduntalan?
mert tehetségtől megfosztva másra esélyem sincs.
így hát kérem, fizetek a saját gyönyöreimért. befolyásoló kérdésektől mentesen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vegyeskazetta · http://vegyeskazetta.blog.hu 2008.02.19. 15:38:46
Még egyszer bocs, nem akartam benned kognitív disszonanciát okozni, vagy hogy hívják ezt a tudósok :)
anyámlánya 2008.02.19. 15:52:11
jajj, dehogy bántottál meg.
sőt! rávilágítottál arra, hogy mennyire nem veszek bizonyos dolgokat figyelembe.
talán nem is fogok. :-)
persze, más lenne a helyzet, ha azonos hatással lenne rám más hátterű dolog, de sajnos én megragadtam a zsigereimre ható "nívó"szerű válogatásnál.
és ez nem jó, mert sokszor elmegyek olyanok mellett, melyek a maguk nemében páratlanok, csak épp engem nem ver ki a víz tőlük.
és igen is írjál, mert a mások nézőpontja is kell!
időnként igen sokat tanulok belőlük.