"Antoine mindig úgy vélte, hogy életkora leginkább kutyaévekben fejezthető ki. Amikor hétéves volt, olyan elhasználtnak érezte magát, mint egy negyvenkilencéves férfi; tizenegy évesen már olyan kiábrándult volt, mint egy hetvenhét éves vénember. Ma pedig, huszonöt évesen és egy kellemesebb élet reményében Antoine úgy döntött, hogy magára húzza a hülyeség szemfedőjét. Túl sokszor volt már alkalma megállapítani,hogy az emberek leginkább a jól hangzó és ügyesen előadott ostobaságokat tekintik az intelligencia jelének, s így e szó jelentése annyira eltorzult, hogy immár jobb butának lenni, mint megmaradni megrögzött intellektuelnek. Az intelligencia boldogtalanná, magányossá, koldussá teszi az embert..."

Martin Page: Elhülyülésem története