tele a világ Fazonokkal.
nekem igazából azok jönnek be, akik valami különleges, színes dolgokat teremtenek maguk körül.
nincs bennük amúgy semmi hivalkodás, csak úgy matatgatnak, saját kedvükre.
persze először jön a rácsodálkozás, aztán meg a tiltakozás, mert nehogy már valami szabálytalan agyú fazon terelgesse az ízlést, meg a formát.
néhányan nem átallanak hegyet építeni.
persze házat lehet, na de hegyet?
jó, jó! nem a Csomolungma magaslatainak babérjait hajlítgatják, de azért a 30m is 30m.
persze volt előtte ujjgyakorlat is.
anno, mikor még égikalandorként jött-ment a világban, úgy nagyjából 20 éve, balszerencse érte: lerobbant a légijárgánya. ő meg ahelyt, hogy szervízest hajkurászott volna a sivatagban, lapátnyelet fogott, és ha már ottragadt, összedobott egy hegyet.
csak úgy, kedvtelésből. igaz, a gyenge kötőanyag miatt ez 4 év után homökösszeomlásban végelgyengült, de nem adta fel.
épített egy másikat.
ami ellen azért ismét volt erős tiltakozás, meg riadalom miatta, meg lebontási szándék, de a helyi erőknek, meg azok összefogásának köszönhetően, tovább virul.
sőt! 2002-ben nemzeti kiccsé avanzsált.
Leonard Knight (1931) közben sem volt fantáziátlan. 1983-ban vett egy kimustrált ( 1937-es évjáratú) tűzoltóautót, majd toldotta-foldotta, szépen kipingálta, s ha már olyan jól sikerült, el is éldegélt benne vagy 20 évig.
s a második ilyen lakóházautóját már ajándákba kapta a Knight-funoktól.
mert bár háza is sk. és saját, mi lakájos is, tele színekkel, virágokkal, meghökkentő formákkal, de ő akkor is ezekben a guruló szerkezetekben érzi igazán jól magát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.