hányszor, meg hányszor hangzott el: MIÉRT???
ki, és miért bűnhődik?
hol lettek a dolgok elrontva?
kinek volt hatalma a sors felett?
mert lehet az embernek bármekkora privát érzelmi nyomora, de mindezenközben is tisztában kell vele lennie: ő számít kiváltságosnak, még akkor is, ha a többséghez tartozik, csupán azért, mert reá nem róttak terhet az égiek.
lehet-e annál nagyobb szerencse, mint egy egészségesen született gyermek?
mert hirdessék mégannyira is fennhangon az esélyegyenlőséget, nem hinném, hogy azok a szülők, kik beteg, fogyatékos gyermeket nevelnek, ezt úgy istenigazából valaha is éreznék.
az, hogy szentelnek nekik egy napot? szép, csak édeskevés.
pártolandó mindaz a kezdeményezés, ami feléjük irányítja a társadalom figyelmét, de botorság lenne elhinni, elég csupán ennyi.
marad még sokszáz nap, mikor már csak egy mosoly is elég erőt adhatna a továbbhoz, az álmokhoz, egy-egy plusz lépéshez, újabb, és újabb túlélt naphoz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.