nem tudom, hány külföldinek jutna eszébe a magyarokról úgy általában a vendégszeretet és a gulyás mellett az is, hogy potyaleső nép vagyunk? finoman fogalmazva.
mert a magam részéről még a szarrágást is hozzátenném /meglehet, ez sokak szemében durva jelző/.
biztosan megvan annak is a feelingje, ha lidérces aszfalton egymás hónalja alól, méteres sorokba rendeződve szippantgatják az izgalom bukéját, miközben a hőségben szépen olvadoznak a zsírpárnák. izgalmas a helyzet: vajon megéri-e mindez? nekik is jut még abból az évfordulós tömegkajából?
amúgy a lényegen a körülmények édes keveset módosítanak. láttam én már elegáns estélyikben svédasztal körül lökdösődő embereket is pár falat felett vitába keveredni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.