Anyámlánya

veremmély sötétség.látni csak a feketét lehet.az elviselhetőség határain vibráló szignál sercegése riasztja vissza az álmot.végtelen szünetjellé fónodnak össze.várok.majd csak adásba kerülök. 

Már napok óta nem esett. Igaz, most már nem is hiányzott. Aratásidő volt.Asszonyok, férfiak hajladoztak a falutól távol eső határban.Alakjuk lidérces látomásnak tűnt messziről, ahogy a forróságtól reszkető levegőben szinte elváltak a földtől. Pedig a munka dandárja igencsak…

el sem hinné az ember, hogy tavasz van. pedig a szemérmetlenül buja rügyek, bizony fittyet büfiznek a hajnali mínuszokra, és még az alázatos háztetőket emelgető viharokra is csak elnézően bólogatnak.rozoga fészerekbe zavarják a népet, hogy a kikelet jöttével kezükbe…