Anyámlánya

olvass bele 

 jóóó kis konci volt!  :-) 

ha már tavasz, akkor naná, hogy bringa!és ha már ott vagy, nézd meg ezeket is! 

még némi adalék az abnormalitásaim közül:volt idő, mikor 2 óra kerékzakatolásnyi távra éltem Bp.-től, de még ez a négyzetre emelhető táv /oda-vissza/ sem akadályozott meg abban, hogy a Művészmoziban, vagy máshol kinézett filmeket megnézzem.mondhatni hibbant…

régebben volt egy nagyon hülye szokásom ( a többi közt szépen meglapulva ), hogy ti. lestem az embereket, illetve nem is őket - bár a kettő azért tagadhatatlan összefüggéssel bír - hanem azt, amit olvastak /csak cím és szerző/. persze diszkréten, mert azért már…

a messziről integető piros gömbök redukálta agyi látványleképződés általi akut ideából fakadólag hittem, azok valamiféle szegfűs frakció utókampánytranszparensei.de erős szervi koncentrációval legyőztem az ellent meg az érzést, s közebb fáradtam az említett…

hogy március 15-e van, semmi kétség.a városon már végigdöngetett az első, vadiúj türkizes (?) Merci vizágyú, szirénázó rohamosztagos rendőrautók kíséretében       /de.10 óra /és van még napsütés, meg tavaszi szél.szóval ünneplünk.honi…

"Antoine mindig úgy vélte, hogy életkora leginkább kutyaévekben fejezthető ki. Amikor hétéves volt, olyan elhasználtnak érezte magát, mint egy negyvenkilencéves férfi; tizenegy évesen már olyan kiábrándult volt, mint egy hetvenhét éves vénember. Ma pedig, huszonöt évesen…

szülők, gyerekek, és a kettő közt félúton lévők állnak össze egy időleges, ám de nyüzsgő csapattá. szinte zárt láncot alkotva csoportosulnak valami igen érdekes látnivaló körül. csak a visongó gyerekhangok és az izgatott mutogatásaik árulják el, hogy nagyon érdekes…

Toronyház. Színe valójában meghatározhatatlan. Félúton van az anyatejes csecsemőszar tónusa és egy hervadásnak indult levélzöld közt. Az ötéves terveikbe belefáradt fantáziátlan tervezők ablakain csak botladozott az őszi napfény, míg a bejárati kaput időtlenségben…

veremmély sötétség.látni csak a feketét lehet.az elviselhetőség határain vibráló szignál sercegése riasztja vissza az álmot.végtelen szünetjellé fónodnak össze.várok.majd csak adásba kerülök. 

Már napok óta nem esett. Igaz, most már nem is hiányzott. Aratásidő volt.Asszonyok, férfiak hajladoztak a falutól távol eső határban.Alakjuk lidérces látomásnak tűnt messziről, ahogy a forróságtól reszkető levegőben szinte elváltak a földtől. Pedig a munka dandárja igencsak…

el sem hinné az ember, hogy tavasz van. pedig a szemérmetlenül buja rügyek, bizony fittyet büfiznek a hajnali mínuszokra, és még az alázatos háztetőket emelgető viharokra is csak elnézően bólogatnak.rozoga fészerekbe zavarják a népet, hogy a kikelet jöttével kezükbe…