Az élet olykor hihetetlen, képregényszerű kockákból áll. A fotók mégis megőrzik a pillanatot, talán néha még hangulatot is lopnak az árnyékok közé.
Történt, hogy egy hétköznap épp kiléptem az utcára vezető ajtón, mikor megláttam azt, amiről korábban csak halottam: a férfiról, aki kutyával a nyakában komótosan sétálgat az autók forgatagán át, a város egyik legforgalmasabb útján. Néha körültekintően, máskor mások körültekintésére bízva magát, és ebét.
Csak álltam, és néztem.
Majd megszólítottam: "Megengedi, hogy csináljak magukról egy képet?"
"Minek az magának?" - jött a csepett sem sietős válasz.
" Emlékbe."
" Minek gyűjt maga részeg emberekről képet?"
Hm. A kérdés helyénvaló.
Hirtelenjében nem is tudtam rá válaszolni. Aztán engedékeny hangulatának egy legyintéssel tanújelét adva, megragadtam hát a lehetőséget.
És aztán 'vérszemet' kaptam.
Egyszerűen úgy éreztem, nem engedhetem el, csak úgy. Kellett már a története, s vele még néhány kép. A melegre való tekintettel került a kutyusnak víz, a gazdinak meg egy kis fröccs is.
Meg kell mondjam, nem sok értelmes dolgot mondott, mert egyvégtében pajzán elképzeléseit ecsetelte, amit hol sikerült áthidalnom valami elterelő hadművelettel, de jobbára övé volt a vezérfonal.
Megadtam magam. Ennyi járt neki.
Végül is tiszetsséges bartelüzlet volt: ő rámzúdította az engem folyamatosan zavarbaejtő elképzeléseit, én meg cserébe kaptam néhány mókás pillanatot, képekbe öntve.
Hiába, a tavasz furcsa dolgokra képes.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cserke 2009.04.08. 06:48:30
És a kutya lábán az a szakszerű kötés...
lábasjószág 2009.04.08. 10:37:12
át akartam neki kötni valami egészségesebbnek ható módon, de nem engedte.
a legmeglepőbb az volt, amikor pár órával később ismét arra járt, a kötés már sehol nem volt.
alaposan megnéztem a kutyus lábát, és nyugodtan mondhatom, kutya baja sem volt a mancsának. szerencsére!
Cserke 2009.04.08. 10:46:07
De hogy te milyen egy fazonokkal akadsz össze!?!:)
És nagyon jók a képek.