hamis árnyékok mindenütt.
megcsalnak, mert csak a képzeletem játszik velem.
azt látom, aminek most még nincs is valós árnyéka.
de én két, igazi árnyékra vágyom!
a nappali fényekben, és holdvilágnál ugyan úgy.
és nem az álmok szép, ám csalóka mivoltára.
telhetetlen vagyok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.