Anyámlánya

illetve, már csak volt.

állítólag, csak átmenetileg lesz zárva, de hát tudja azt mindeki, hogy mit jelent a magyar életvalóság kontextusában az, hogy átmeneti.

a Verseny utcai zsibinek, vagy ahogy mások ismerik, a Novák piacnak, már régóta kultusza van /volt/.

hiába lepukkant, és tele van néha ijesztőnek látszó arcokkal, de a hangulata az vitathatatlan.

nekem is nagyon sok tárgyam származik onnét, amit máshol biztosan nem találtam volna meg.

és hétvégi programnak külön jó szórakozás volt / ha esett, ha fújt, vagy épp döglesztő hőség tikkasztotta a népeket, mi akkor is mentünk/, és araszoltunk az emberáradatban. 

á, nem úgy ment ez a tülekedés, mint a metrók fel- és lejáróinál. pl.

nyugisan, kivárva, míg az előttünk lévő besáncolta magát egy asztal elé, és ha tudtuk, kerültük, ha meg nem, akkor vártunk, míg ő is előrébbaraszol.

ott nem volt jellemző az idegbajos "haladjunk már! miért nem otthon alszik!" mentalitás.

"Minek is nevezzelek? Mindenki Verseny utcai piacként emlegeti, pedig a bejárata a Dózsa György útról nyílik, a táblán Novák piac szerepel, de ez ugyanúgy nem mond semmit, mint másik hivatalos neve, a Stadion Bazár. Őspestiek egyszerűen és rendszeresen Kismocskosként emlegetik, és ezzel pontosan le is írják ennek a piacnak a lényegét, amelyet jellemzően nem az úri közönség látogat. Itt tényleg mindent fel lehet lelni a híres porcelántól a csipketerítőn és leszakadt kutyafülén át az édességig és számítógépig. A legfárasztóbb, hogy mindent alaposan meg kell nézni, mert szép és ízléses régi tárgyak, valódi kincsek a legváratlanabb helyeken bukkannak fel. Olykor egy szutykos cipő és egy használt műanyag borotva között. Kicsit úgy érzi magát az ember lánya, mintha egy lomtalanítás hatalmas szemétkupacát járná itt körbe.

Szűk sorok ide, nagy tömeg oda, lépjünk túl a sok bóvlin is – a Verseny utcai piacon lehet a legszebb kincseket a legolcsóbban megszerezni, viszont alkudni kötelező, és szinte már szemtelenül. Rutintalan alkudozóknak a legjobb tanulópálya, ugyanis a legtöbb eladó ugyancsak szemtelenül mond árat a kiválasztott holmira, és profi módon űzi az alkudozás művészetét. Észreveszik a szem csillogását, hogy beleszerettünk abba a tárgyba, amelyet megfogtunk, és rezzenéstelen arccal bemondják a kétezret. Végül a vevő örömmel távozik, hogy csak 500 forintot fizetett, de sejti, az árus így sem járt rosszul.

A piacon jól érvényesülnek a kereslet-kínálat vastörvényei: minden annyit ér, amennyit fizetnek érte, de sohasem azt az összeget kell először bemondani, amit megadnánk érte. Jellemző, hogy hét közben, amikor álmosabb a piac, az árak is alacsonyabbak, szombaton viszont megemelkednek, igaz, a kínálat is színesebb."  idézet a nclafe egyik cikkéből

ma, mindez így néz ki: