Mond, emlékszel-e majd?
Mert már most is emlékezned kellene,
Ám kéretlen kezek, még idekötöztek.
De sok-sok év múlva, ha mégis megyek,
Az egykori csókok, majd felvillannak-e?
Eszedbe jut-e még szemem színe, ajkam íve?
Akkor, azon a napon, csak állj ki majd a szélbe,
A hegytetőre, s tárd ki két karod a nagy semmibe.
Olykor szabadok voltunk, ezt ne feledd! Idézd fel!
De éretted ontott könnyeim, s bánatom: felejtsd el!
Akkor már nem a te halottad leszek. Talán másé sem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.