Ki nem mondott szavak
Ó, ha tudnád, mennyire vártam, vágytam, hogy szólj. Beszélj hozzám, mesélj nekem.
De mindegy is már, hisz számomra, nekem, néma lettél. Eltiltottad magad tőlem.
Kértelek, legalább felelj nekem, s végy emberszámba. De nem szólsz, nem válaszolsz.
Netán érzelmeid nyomása alatt. Vagy pusztán emberi gyávaságodból hallgatsz most.
Ha dobhártyám szakadna ezer darabra, épp így éreznék; nem hallanám már hangodat.
S nem írsz, mert nem akarsz, mert nem tudsz. S ha írnál is, vakon nem látnám soraidat.
Ha elveszteném is már ezen érzékeim, csak legalább érinteni tudnálak. Még egyszer.
Ha érezhetném tested melegét, karjaid erejét. Még nem utoljára, hanem talán, örökre.
Sóvár vágyaim törnek ezer darabra immár hónapok óta, de ez mit sem számít neked.
Menekülsz. Önmagad, s a világ elől. Szökve hagyva azt, ami szebbé tehetné életed.
Álságos kötelesség gúzsába szorítod önmagad, csak hogy pusztulásod végzetes lehessen.
Gyorsan, s kíméletlenül elemésszen. Nem vagy önző, csak tapintatlan, és érzéketlen.
Ígérted, nem bántasz meg soha, s nem akarod látni, hogy szomorú vagyok.
Így magamra hagytál. Ezer kétség közt őrlődve minden nap. S reám sem nézel
most
Várod, hogy egykor mondott szavaid, bennem majd a feledésem homályába vesszenek.
S reád láthatatlan súlyokat, azok ne rakjanak. Sorvasszanak hát, most már csak engemet.
Te az időtől vársz minden megoldást, de nem az idő dönt, hanem mi, magunk, emberek.
Hagyjuk hát elveszni örökre boldogságunk zálogait, hogy bánhassuk azt majd idővel?
Hisz mindez oly ritka, hogy már megtalálni is maga a csoda, de megtartani, még inkább.
Így lesznek közös álmaink majd fájdalmas emlékké, s velük vesznek azok a mámoros órák.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
s t y x 2009.11.08. 21:00:17
lábasjószág 2009.11.08. 21:39:23
csak hullnak, hullnak a szavak egyre másra.
végeláthatatlanul.