a rózsák még most is a tavaszt, s a nyár melegét remélik.
dacolnak a köddel, az éjszakák sötétjével.
leveleiken a hideg pára ül meg. a szirmok festményszerűvé válnak az éjjeli sötétben. finomak, esendőek, múlékonyak.
minden bimbó csak egyszer él, s csak emléket hagynak maguk után.
a jövő nyár már a feledés homályába vonja majd őket, de most még léteznek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
davir · http://www.davirdogdesign.blogspot.com 2009.11.24. 01:02:32