a hasonlat korántsem olyan távoli, mint ahogyan az majd esetleg úgy tűnik.

pláne, ha valaki olvasta Dosztojevszkij: Elbeszélések és kisregények című válogatások közt a Szegény emberek-et.

bővebben az utalásra most nem térnék ki.

alábbi történések előzménye: némileg alig két hete, egy napnak dél környéki szakában útban a cél felé: deffekt-idegbaj - késési önintolerancia - kemény helyzetgyakorlati ötletelés - stb.

majd: külső forrásból való navigációval történő szituációmegoldás, több órás várakozás, nagy-nagy öröm.

mindez tart minapig.

helyzet hasonló > időkordináták, távolság, időjárás- és emberi tényezők szerencsétlen metszéspontjának halmozott halmaza:

eső esett. nem kicsit.

munkamorál még létezik, ergo menni kell.

indulás előtt felmérve a felmérendő: fekete nadrág, hasonló tónusú csizma. egyik valóban vízhatlan, a másikról csak vizuálisan állítható mindez, de ezzel már a külvilágnak szánt esztétizálást már ki is végeztük.

ronda egy látvány ha valamiről lerí, bizony vizes, mikor az is!

a start remek.

emelkedőről leszáguldás = energia és időtakarékos célmegközelítés.

autós olyan, amilyen. illendően beteríti amit lehet. pláne az adott alanyt.

saras víz közlekedőedényes effektussal megindul a szempilláktól kezdve az arcon át lefelé.

látótávolság intervalluma: zéró.

úttartás: kérdéses, de no pánik, az út nem szünt meg, tehát van tovább!

lejtő alján furcsa, vonatkerekes "kattogások" begyűrűzése: naná, hogy újabb defekt.

a kérdés kérdéses: mi, és honnét már megint?

gyanú erős, valami nagyon nem stimmel.

gyors helyzetanalízis. emberhajtányú eszköz működésre alkalmatlan, tehát állapota miatt ideiglenes elhelyezéséről fénysebességgel gondoskodni kell.

mindez megoldódik. kakkuk madár módra: odacsenni, ahol semmi keresnivalója, de így legalább esély van arra, éjjelre is megmarad egyben.

további lépések: buszmegálló felkutatása. nem baj, ha épp az a busz nem áll meg, ami kéne. feladni, nem szabad.

valami majd csak megáll ott.

és lőn! poziciónálás: középső ajtó, messze a soförtől. ajtó külső nyitásmanipulátora látszólag nem működik. aztán mégis.

felszállás után dörgedelmes hang: fáradjunk már előre.

hát hogyne.

kédések: bérlet? - nincs.

             mentjegy? - nincs.

            akkor 400 Ft. - talán. á, annyi nincs.

            nos, ebben az esetben viszontlátásra. az ajtó diszkrét sziszegéssel utat enged.

/ pénz elvből. ami kell, tárgyiasult formában jelen, a többnek meg helye nincs, mert ha jön a közlekedési incidens /elütés-leütés/, akkor ne azé legyen, aki nem dolgozott meg érte/

jó, akkor jöhet a felszabadult dejavu érzés!

ettől rosszabb már nem lehet.

késés jelzésének éteri próbálkozása kipipálva, bár eredménytelenül. információfogadás hiányában.

következő műveletsor statárium gyorsasággal feláll: tovább!

ja, hát persze, hogy gyalog.

út hiányában, annak felújításának, és az esőnek együttes leképeződéseként csűdig dagonyában.

már az önfelismerés is kérdéses a sárréteg alatt.

újabb megálló.

egy másik, de újabb reménnyekkel.

körülmények már bizatóbbak: tömegszállító rendeltetésszerűen lassít, tehát meg lehet kísérelni arra feljutni.

sofőr már appatikus. baromira nem érdekli semmi, csak haladhasson.

közbeeső cél előtt alig 50 m-re, erőteljes sárga villogás.

semmi jót nem jelent. pláne nem haladást.

végtelennek ható percek után elaraszolás a fényforrás mellett, amiből előbukkanó emberalak sötét meze elsőre egy tűzszerész benyomását idézi, majd prózaibb a megfejtés, mely az őt körülhatároló kasznira reklám gyanánt írva vagyon: mobil deffektjavító, ingyenes kiszállásának elérése az ott látható szám alapján.

ej, de viccesek vagyunk! bezzeg kőolajszármazéküzemeltetésűhöz már ez is jár!

buszról leszállás egyenlő az óvodás szint gyors elérésével: minnél mélyebb víztócsa keresése, majd abba való folyamatos, és erőteljes lépésekkel való behatolásos topogás.

külső szemlélőket érdemes figyelmen kívül hagyni, mert csak így van esély arra, hogy némi, még oda nem kozmált felületi sártól valahogyan még is csak megválljunk.

a siker kérdéses, de legalább a próbálkozás, mint részvétel, azért még itt is számít.

a kronométer adott adata alapján, még van hajszálnyi esély az időbeni megérkezésnek.

óh, kegyes együtthatók! pontban, ajtón való belépéssel, úgy tűnik, megbízhatóak vagyunk!

aztán eljön a záróra, s az azt követő technikai részletek vége is. már javában éjfél után járva.

most már aztán, irány hazafelé!

tudnivaló: az éjszakai élet nem egyenértékű az éjszakai járatok használatával.

következésképpen 2 azaz kettő perccel orrhossz előtt elfüstöl az esély.

a következő 1 óra múlva.

óh, akkor most jön egy újabb mérlegelés: menni, vagy várni.

naná, hogy menni.

pláne, hogy erősen kérdéses, életforma megtestesítője vajh' ott van-e még?

kiadós "sétával", majd 1 óra múlva kiderül: igen.

boldog egy pillanat!

az, hogy utánna jön még csak a felfelé menet, mi távolságban sem megvetendő, nem hogy erőkifejtésben, már nem is számít.

elvégre a levegő friss, mondhatni ropogós.

s a távolság is relatív, hisz még pirrkadat előtt ágyba lehet kerülni.

hullafáradtan, hogy aztán alig 2 órával később kezdetét vehesse; a hogyan legyünk emberi külsővel rendelkező állampolgárok? című szappanopera.

és melyik sejtből lehet még tartalékerőt mozgosítani, az adott nap túléléséhez?

itt még csak nem is sejlik, miféle izomterhelés a két órás erőletett menet, és azt vajon a szervezet, mint önálló döntéshozó, miként viseli majd?

hát.... nem túl toleránsan.

most pedig hátsókerékeltávolítási szabadkézműves gyakorlati óra vagyon.

nincs mese:hétvégére mindennek újból működnie kell!

amennyiben az életforma időelemét, és a bekövetkezett, azt akadályozó tényezőket metszépontosított grafikonba szorítva elemzünk: statisztikailag semmi ok a panaszra.

átlagolva.