Anyámlánya

annak is nevezhetném, de jobbára stilizált Qanyázás.

de, hogy ne ragadtassam el magam ennyire, inkább közelíteném meg arról az oldalról, hogy szókincsfejlesztő.

mert a gépemen valami rejtélyes oknál fogva, időnként megmakacsolják magukat a billentyűk.

s, hogy rá ne unjak, nem mindenkor ugyanazok.

ebből adódóan két lehetőségem van: vagy újraindítom a gépet, s akkor talán esélyem van a kontaktjavulásra, vagy nem.

persze, hogy inkább vagy nem.

nos, ekkor jön a hogyan is írjuk le azt a szót más szóval, hogy mindezen közben értelmét ne veszítse az adott mondat, vagy gondolatsor, mert e korrekció nélkül könnyen vétenék a helyesírási szabály ellen.

minek is azt már fokozni, ami amúgy sem igazán az.

szóval, nem kis feladat mindez, hiszen néha még magamat is nehéz követnem nekem.

szóilag.

ha meg bennem van a lendület, nincs kedvem máskorra halasztani, mert vagy elfelejtem, mit is akartam volna írni, vagy már kedvem sincs hozzá.

így, hogy gondolataim ne vesszenek "kárba", inkább elmém feneketlen zsákjában kutatgatok hasonlóan értelmezhető szavak után.

ez még annyira nem is lenne baj, de komolyabb türelmet az igényel, amikor egy-egy helyre az adott jelszavaimmal nem tudok belépni.

néhányat, a szisztematikusan nem működőnek vélt billentyűk hatására, megváltoztattam. ám következőleg jött a feketeleves, azok közül sem volt mindenik aktivizálható. 

hát már az az idea is felmerült, hogy veszek egy külön klaviatúrát, amit USB-vel csatlakoztatok, de akkor meg az USB-s csatlakozási lehetőségeimet csökkenteném a felére, ami nem a legjobb megoldás, lévén, hogy az egyik bemenet állandóan foglalt a mobilnet miatt.

biztosan van még számos alternatíva, de én az "egyszerűbbet" választottam: a türelmesen helyettesősdit.