furcsán, szinte megfoghatatlan előzmények után, jó néhány éve hunyt ki belőlem az ünnepi áhitat.
de a fényáras díszekbe öltözött várost, és az azon keresztül való hazautat nagyon kedvelem.
csak az illúzióromboló, amikor néhol még februárban is ugyanez a kép fogad.
azt mindig sajnáltam, hogy egyszer sem sikerült eddig eljutnom az éjféli misére. imádom a templomi orgonák semmihez sem hasonlítható, minden sejtet átható hangját.
talán, majd most, részese lehetek ennek a kellemesen borzongató élménynek is.
és ezen időszakban lesz az is, hogy hosszú évek után, sem karácsonykor, sem szilveszterkor nem fogok dolgozni.
így lesz majd időm olvasni, barátokat látogatni, várakozni arra, amire talán nem is szabadna.
de leginkább majd, jut időm magamra, az elmélkedésekre, mik elkerülhetetlenül felszaporodtak.
a jövő év tervei is nagyjából összeálltak már.
igaz, csaltam egy kicsit, hisz némelyik felé már mostanság tettem lépéseket.
szeretem a terveim felé vezető utakat.
s nem bánom azt sem, ha egyikhez-másikhoz, kissé göröngyös szakaszon át érhetek el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.