ritkán adódik az emberlányának olyan rendhagyó élménye, mint a mai.

különösképp tekintettel a külső hőmérséklet, és az egyenes arányú alapkedve vonatkozásában.

 

mert így, télidőtájt, jobbára mindkettő alacsonyan van.

 

ám, mindez totálisan felülíródik, ha az épp aktuális járat idő előtt beáll a megállóba, és nem fagyoskodik sokadmagával a lámpák világította esőcseppek alatt, s nem arra figyel, vajon mikor vált nagyobb fordulatszámra a motor, és akar beállni az indulási pontra, hanem már járatidő előtt fel lehet szállni, sőt! emberünk különös figyelmességről tesz tanúbizonyságot.

úgyismint: kiszáll a vezetőfülkéből, "alázattal" lehajol kedves utasunk lábaihoz, majd egy határozott mozdulattal feljebb csavarja a fűtést, hozzátéve; hogy bár sokkal melegebb ugyan nem lesz, de valamelyest talán mégis.

 

ezt követően előzékenyen kiszól az első ajtón a még lent várakozóknak, hogy van még idejük, hisz' csak 12 perc múlva indul, de addig becsukja az ajtót, ne hűljön ki a busz mégjobban, de akaratuk szerint a középső ajtó gombját megnyomva, kényelmesen elhelyezhetik testüket az utastérben.

 

mindezenközben azért arra is készséggel ad választ, melyik megállónál kell leszállnia a kérdezőnek, és hogy azt milyen megállók előzik meg, esélyt adva ezzel az időbeni kászálódásnak.

 

no, és akkor indulás a megadott időben.

 

ám, alig 2 perc múlva ijedt, dermedt tekintetek villannak össze, néhányan: "jézus! rossz járatra szálltunk!" narrációval konstatálják, bizony nem az a kép jön be kintről, mint ahogyan azt megszokták.

 

naná! hiszen a figyelmes sofőr rossz felé ment, s hát egy busszal visszatérni az eredeti útvonalra, nem egy egyszerű hadművelet.

 

így kerültük meg kétszer a Kosztolányit.

 

mindezt, mármint a tévedését, készségesen elismeri.

mikor végre mindez világossá vált mindenki számára, megkönnyebbült nevetéssel nyugtázták az emberek.

 

és ez a jókedv megmaradt jó pár megállón át, s csak épp annyira fogyott, mint a még fentlévők száma.

 

az már csak plusz adalék, hogy minden egyes helyen, ahol nem kellett időznie, a berregővel jelezte: elhagyott egy megállót, mert ha netán valakinek a megállók száma alapján van tájékozódási alappontja, az se kerüljön kínos helyzetbe, s kelljen visszakutyagolnia az éjszakában.

 

szóval: így is lehet közlekedni. derűsen, még leszállás után is mosollyal lépdelve hazafelé.