valamiként, és a szituáció hasonlóságaként belopódzott boldogult nagymamámtól ellesett praktika:
- a sütőfelületre / lernibe/re; főzőrészre / illetéktelenül odatolakvó, és ott bűzös füstöt okádó zsír és olajszerű anyagok kissé humánkompatibilissabbá tételéhez végy az adott terület viszonyalatában annyi sót, amennyi teljesen befedi a kritikus területet.
- a másodikat momentán elfelejtettem, de ha eszembe jut, idevésem.
- fentiek kapcsán jött még elő, egy közel egy évtizedes emlék: otthontól távoltöltött időszak alatt kellett megküzdenem "nyers hústömbből hogyan is nyerjünk rántotthúshoz való formát?" feladattal.
lévén a terep hegyvidéki, kő- és szikladarabok hemzsegtek szerteszét. ennek megfelelően a'la Irma-Vilma módjára adoptált eljárással, két kődarab közé szorítva a steril nylonba cuccolt darabokat lapítgatni kezdtem. az eredmény kielégítő, s az ebéd elegendő lett.
periférikusan kapcsolódó: kezelhetetlennek vélt vajegységünket megszelídíthetővé tehetjük sajtreszelővel. sőt! még időlegesen egyedileg formatervezetté is !
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.