ugató kutya legyek, ha nem igaz az a gondolatom, hogy egy jó ideig nem írok ide semmit.
de aztán reám terheltetett egy blogcimbim /Mágnyes/ által, a saját családjának esetleges mentális problámája, mit én okoznák indirekt módon, ami aztán általa következne végülis be.
erre fel, mentőkötél gyanánt, dobtam egy ékszeres "bejegyzést".
ez már eddig sem igen teljesen vegytiszta gondolatmenet, de a könyebbség okán, vegyünk egy viszonyítási alapot.
ez a megszülető gondolat, és az annak a külvilág felé történő közvetítésnek más, és más módjai.
ezek szerint - és a hasonlatért csak magamat okolhatom, mert semmi más nem jutott eszembe - az alábbiak:
a tiszta, követhető gondolkodású emberek úgy kommunikálnak, hogy azok követhetőek, továbbiakban minden velük konteksztusban lévő egyed számára jól érthető.
ők a jólfésült hajú emberek, mármint a fentiek vonatkozásában, még akkor is, ha közben kopaszok. vagyis, minden általuk gondolt és közvetített szöveg jól értelmezhető, nincsenek benne áthallások.
aztán vannak az időnként fonatosak. ők azok, akik még szépen követhetőek a maguk gondolathullámzásaiban.
meg van a rasztatípus, mint én is.
kibogozhatatlan kezdő szálakkal, össze-vissza tekeredő folyamatokkal, és még zavarosabb kifejletekkel.
ennek tükrében: ritkán szokták elsőre megérteni őket, de jobbára inkább engem, másodszorra se sűrűn, harmadjára meg már nem is fáradnak vele.
a barátaim közül egynéhány szeretetteljes, nemes egyszerűséggel azt szokta mondani: te hülye vagy. és még beszélni sem tudsz.
néha erősen tiltakozom, hogy nem is, hiszen én világosan értem, amit mondok.
erre fel, minap jegyezte meg egy ismerős-idegen, hogy mit végeztem, mert olyan szépen, szofisztikáltan beszélek.
na bumm!
én meg őt nem értettem.
persze, ha muszáj, akkor összeszedem magam.
de a kettő aranyközépútja, ha nem szólok semmit.
nem dacból, csak úgy simán. mert az úgy jó, és úgy érzem jól magam.
eleinte még görcsöltek azzal, hogy akkor most mi bajom van?, meg haragszom-e?, és más effélék, de idővel rájöttek, velük semmi gáz, én vagyok a defektes.
és akkor a ma éjjel:
remek, páratlan záróakkordokkal.
és szigorúan rasztásan, látszólag logikátlanul:
a BKV sztrájk egész ideje alatt több volt a pozítiv élményem közlekedésileg, mint általában.
persze, szívtam én is eleget, meg gyalogoltam is órákat, meg fagyoskodtam végtelennek tűnő félórákat, de ezek azért nem zavartak, mert tudtam, a sztrájk ezzel jár.
ám, annyira kényelmes buszokkal városi viszonylatban még nem utaztam, mint az elmúlt napok során. és ma, ahogy állítólag véget ért, volt a finálé, a fullextrás változat.
ráadásként, mikor leszálltam a buszról, még a sofőr is utánnam ingetegett.
hát lehet ennek nem örülni?
mit érdekelnek a tülekedéses, zombikból összedobált, emberszerűségükben csak utánzatokkal való közös utazások.
aztán még egy adalék:Kosztolányinál láttam egy figurát, kezében egy táblával, minek szövege rögvest odatapasztott az ablaküveghez.
először azt hittem, nem jól látok-olvasok.
aztán próbáltam a bevillanó betűkből leképzett szöveget a szituációval valamiként összefüggésbe hozni.
csekély sikerrel, mert rögtön megbicsaklottam e törekvésemben.
ki az az elszánt, aki éjjel akar Budáról Moszkvába stoppal eljutni?
ha magamról beszélnék, simán hiteles lenne.
aztán az esmények segítségemre siettek, bár eleinte csak részsikerrel.
felszállt a buszra a srác.
én hátul látszólag diszkréten tovább ültem, de a szememből kivetülő információfeldolgozásért felelős receptorok már lázasan kutatták a további lehetőségeket.
aztán: hurrá!
elémült.
én meg csak lestem a két ülés résén át előre, de mert további adalékhoz nem jutottam, simán leszólítottam a tagot: jól látom amit gondolok?
persze: MOSZKVA.
de a hülyéknek, mint én is, nem ám a Moszkva tér, hanem az orosz főváros, és kizárólag az ugrott be.
ja, hogy közben gyönyörűségesen havazott is?
persze, hogy további képzavarral legyek terhelt.
aztán, rövid eszmecsere után kidrerült, hogy van ám még neki több táblája is.
úgyismint Blaha, meg egyebek, de azokra már nem emlékszem.
de a legjobban, ez tetszett:
az egész mögött amúgy a 4K! mozgalom áll.
huh! jól elfáradtam önmagamtól én is.
no, most megyek hajat mosni, körmöt festeni, meg mitudoménmég, de reggel, munka előtt, tutira havat lapátolni.
csak úgy lazításként.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mágnyes 2010.01.18. 12:10:04
Éljen a hólapát, remélem egyszer nekem is lesz, addig is elhúzunk szánkózni a Mecsekre. Cupp
Ja, én néha még magamat sem értem :)
davir · http://www.davirdogdesign.blogspot.com 2010.01.19. 11:15:43