a jelenben zajló életünkben sejtelmes ködbe vész a jövőnk.
de az utunkonk sohasem egyedül haladunk.
az olykor bizonytalan pillanatainkban ott vannak velünk azok is, akik látszatra csendes szemlélődői minden lépésünknek.
ők azok, kiknek létezése nélkül csak bolyonganánk, s gyakran belevesznénk saját életünk homályába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.