Anyámlánya

minden úgy indul, mint egy vallomás. hosszú csend, majd ....és akkor egyszerre szeretném ujjaimat a húrok közé fonni...s lágy mozdulatokkal érinteném e hangszer testét...szeretnék minden apró rezdülésének részévé lenni...és épp úgy vágyom messze-messze elkerülni…

a zene tűz. otthon. puha, meleg fészek. sejmes ágya az elvetélt szerelmeknek. tovatünt pillanatok hangulatvarázsa. vigasz és oltalom. maga az ÉLET!

honnéttól számít az ember, embernek?amikortól annak érzi magát, vagy amikor mások szemében is annak számít?és melyiknek nagyobb a súlya?/ nem erkölcsi, és büntetőjogi értelemben /