az igazi cél az, amelyik képes azon erőforrásainkat is mozgosítani, minek létezéséről mindaddig még csak tudomásunk sem volt.
2010.02.02. 07:27 lábasjószág
szemérmes, láthatatlan téli angyalok táncából csak ruhájuk susogása hallik, és lépteik halovány kontúrja hagy nyomtalan emléket az éjszakában.
talán az alvó tavaszt vigyázzák ők.
Szólj hozzá!
2010.01.31. 02:17 lábasjószág
IQ
ami hol volt, hol most meg éppen nincs.
amúgy meg; hát persze, hogy persze.
nem bírtam ki.
kikémlelvén az ajtó mögül, sehol senki nemlévén, kockázati tényezők csekély fenyegetettsége mellett, mégiscsak előkerült őurasága: Sherlock jól álcázott reinkarnációja, aki épp megfigyel. erősen belesimulva a környezetébe.
a homály dirrekt, elvégre fő a titokzatosság.
Szólj hozzá!
2010.01.31. 01:17 lábasjószág
most és majd
az úgy volt, hogy még bent melóhelyen lematekoztam magamban, milyen klassz kis hónőcit építek, ha hazaérek.
az ötlet teljességgel kidolgozottá vált, én meg mostanra lestrapált.
a részleteket azért nem írom meg, mert még hangembernek/nőnek nevezhetném magam - a már megszokott helyett - így inkább nem árulok el semmit, legfeljebb lesz egy törpe, ami semmiben sem tér el a nemzetségétől, csak hogy ne a levegőbe szellőztessem a számat.
ám, ha mégis, akkor az egyedi és épp olyan eszement lesz, mint jómagam.
csak várjatok még két napot. addig gálya.
ja, és maradjon még a hóból legalább addig valami!
ps.: a valódi ok: ha itthon építenék ilyet, még rájönnének a körülöttem lakók, hogy valami nagyon nem stimmel a sapkám alatt, így inkább felcipelem a hozzávalókat a hegyekbe, ott kellően anonim maradhatok, és a renomémon sem rontok többet a szükségesnél.
addig álljon itt az előző hóesésnél fotózott hósuhanc.
Szólj hozzá!
2010.01.26. 13:52 lábasjószág
tény
egyszer mindennek vége szakad.
még akkor is, ha mi nem azt akarjuk.
ez tőlünk függetlenül, a dolgok elkerülhetetlen törvényszerűségéből fakad.
1 komment
2010.01.24. 03:03 lábasjószág
ajzószer
az esemény címe kissé hatásvadász ugyan, de a feelengje nem volt az.
jó két órát grátiszban ráhúzva a műszakra, épp várakozóban az utolsó, egy óra múlva induló éjszakaira, gondoltam, iszom egy alibi kv-t.
fűtenek is, hely is van, és még olvasni is lehet.
de ha már az ember ezeket megkapja, fogyasszon is valamit.
már, ha van kedve azt a valamit elfogyasztani a 20%-os jatt mellett.
és itt a szokásostól eltérően, az ember előre fizet, azt sem tudván még, mit, és milyen minőségben tolnak az orra elé.
de a bizalmat, ellenértéket, jatott, azért megelőlegezi.
nem először jártam/ültem már ott, de a mai élmény kiverte a biztosítékot.
és kellő mértékben felajzotta az amúgy is strapás idegrendszeremet.
persze, foghatnám arra is, hogy nem az az ember állt a pult mögött, aki már úgy-ahogy "ismer", és az adott személy igencsak fáradt lehetett, azért részesültem minőségen /kritikán/ aluli kiszolgálásban.
s az, hogy egy hajnal 6-ig nyitva tartó helyen a fél kettő még nem is számít zárórának, még pluszban rontja a helyzetet.
kértem, amit: 6 cukor+ capuccino+nagy bögre.
utóbbit azért, mert a fizika törvényeinek engedelmeskedve az adott térfogatú ivóedény befogadóképessége erősen inkompatibilis a hatványon lévő szénhidrátokkal, plusz a kávéval, és a habbal.
hogy a kv nem volt kv, csak negroid beütésű lötty, még hagyján, de hogy a szervírozásba erősen halláshiányos etitüdök is keveredtek, azt pedig betudtam a saját, már korábban is emlegetett kommunikációs zavaraimnak.
de az esztétizálatlan külsőségekre, a "szakmai" dilettantizmusra még a legnagyobb tolerancia ellenére sem találtam mentséget.
szóvá tenni azért nem tettem, mert erősen ügyeltem embernek lelkibékéjére.
DE!
a fészkes francnak megy az ilyen vendéglátósnak, ha még azt is figyelmen kívül hagyja, hogy legalább az illúziót ne vegye el az embertől, hogy amiért fizet, azért kap is már valamit.
ehelyt kaptam én ezt - nem is ittam meg -, csak analizálgattam.
jó hosszan, de nem találtam meg az igazi motiváció elméletét az alábbi látványra:
2 komment
2010.01.18. 00:47 lábasjószág
egy majdnem rendhagyó, családmegmentő poszt
ugató kutya legyek, ha nem igaz az a gondolatom, hogy egy jó ideig nem írok ide semmit.
de aztán reám terheltetett egy blogcimbim /Mágnyes/ által, a saját családjának esetleges mentális problámája, mit én okoznák indirekt módon, ami aztán általa következne végülis be.
erre fel, mentőkötél gyanánt, dobtam egy ékszeres "bejegyzést".
ez már eddig sem igen teljesen vegytiszta gondolatmenet, de a könyebbség okán, vegyünk egy viszonyítási alapot.
ez a megszülető gondolat, és az annak a külvilág felé történő közvetítésnek más, és más módjai.
ezek szerint - és a hasonlatért csak magamat okolhatom, mert semmi más nem jutott eszembe - az alábbiak:
a tiszta, követhető gondolkodású emberek úgy kommunikálnak, hogy azok követhetőek, továbbiakban minden velük konteksztusban lévő egyed számára jól érthető.
ők a jólfésült hajú emberek, mármint a fentiek vonatkozásában, még akkor is, ha közben kopaszok. vagyis, minden általuk gondolt és közvetített szöveg jól értelmezhető, nincsenek benne áthallások.
aztán vannak az időnként fonatosak. ők azok, akik még szépen követhetőek a maguk gondolathullámzásaiban.
meg van a rasztatípus, mint én is.
kibogozhatatlan kezdő szálakkal, össze-vissza tekeredő folyamatokkal, és még zavarosabb kifejletekkel.
ennek tükrében: ritkán szokták elsőre megérteni őket, de jobbára inkább engem, másodszorra se sűrűn, harmadjára meg már nem is fáradnak vele.
a barátaim közül egynéhány szeretetteljes, nemes egyszerűséggel azt szokta mondani: te hülye vagy. és még beszélni sem tudsz.
néha erősen tiltakozom, hogy nem is, hiszen én világosan értem, amit mondok.
erre fel, minap jegyezte meg egy ismerős-idegen, hogy mit végeztem, mert olyan szépen, szofisztikáltan beszélek.
na bumm!
én meg őt nem értettem.
persze, ha muszáj, akkor összeszedem magam.
de a kettő aranyközépútja, ha nem szólok semmit.
nem dacból, csak úgy simán. mert az úgy jó, és úgy érzem jól magam.
eleinte még görcsöltek azzal, hogy akkor most mi bajom van?, meg haragszom-e?, és más effélék, de idővel rájöttek, velük semmi gáz, én vagyok a defektes.
és akkor a ma éjjel:
remek, páratlan záróakkordokkal.
és szigorúan rasztásan, látszólag logikátlanul:
a BKV sztrájk egész ideje alatt több volt a pozítiv élményem közlekedésileg, mint általában.
persze, szívtam én is eleget, meg gyalogoltam is órákat, meg fagyoskodtam végtelennek tűnő félórákat, de ezek azért nem zavartak, mert tudtam, a sztrájk ezzel jár.
ám, annyira kényelmes buszokkal városi viszonylatban még nem utaztam, mint az elmúlt napok során. és ma, ahogy állítólag véget ért, volt a finálé, a fullextrás változat.
ráadásként, mikor leszálltam a buszról, még a sofőr is utánnam ingetegett.
hát lehet ennek nem örülni?
mit érdekelnek a tülekedéses, zombikból összedobált, emberszerűségükben csak utánzatokkal való közös utazások.
aztán még egy adalék:Kosztolányinál láttam egy figurát, kezében egy táblával, minek szövege rögvest odatapasztott az ablaküveghez.
először azt hittem, nem jól látok-olvasok.
aztán próbáltam a bevillanó betűkből leképzett szöveget a szituációval valamiként összefüggésbe hozni.
csekély sikerrel, mert rögtön megbicsaklottam e törekvésemben.
ki az az elszánt, aki éjjel akar Budáról Moszkvába stoppal eljutni?
ha magamról beszélnék, simán hiteles lenne.
aztán az esmények segítségemre siettek, bár eleinte csak részsikerrel.
felszállt a buszra a srác.
én hátul látszólag diszkréten tovább ültem, de a szememből kivetülő információfeldolgozásért felelős receptorok már lázasan kutatták a további lehetőségeket.
aztán: hurrá!
elémült.
én meg csak lestem a két ülés résén át előre, de mert további adalékhoz nem jutottam, simán leszólítottam a tagot: jól látom amit gondolok?
persze: MOSZKVA.
de a hülyéknek, mint én is, nem ám a Moszkva tér, hanem az orosz főváros, és kizárólag az ugrott be.
ja, hogy közben gyönyörűségesen havazott is?
persze, hogy további képzavarral legyek terhelt.
aztán, rövid eszmecsere után kidrerült, hogy van ám még neki több táblája is.
úgyismint Blaha, meg egyebek, de azokra már nem emlékszem.
de a legjobban, ez tetszett: 
az egész mögött amúgy a 4K! mozgalom áll.
huh! jól elfáradtam önmagamtól én is.
no, most megyek hajat mosni, körmöt festeni, meg mitudoménmég, de reggel, munka előtt, tutira havat lapátolni.
csak úgy lazításként.
