.jpg)
miközben össze vissza cirkulálunk mindenfelé, néha észre sem vesszük a napok múlásából körülöttünk lerakodó dolgok szépségét
látszólag káosz, és nihil szövevénye
s talán részleteiben is érdektelen, semmit nem érő halmaz
valójában múló pillanatok, és azok rövid idejű egymásrarakodásának finom rajzolata
tárgyszerűen nézve pedig egy repedező sarok
egy fakeretes ablakszárny
egy végtelen várakozásra ítélt tollászkodó apró madárka aláhulló pihéi
egy unalmában hálót szövő picinyke kaszáspók otthona
egy lágy késő éji szellő finom rezzenése
s mindezeknek egy tompa lámpafényben falravetődő árnyéka
egyszerre szemétdomb és varázslat
akár az élet
csak rajtunk múlik, mit látunk meg benne
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.