Tegnap még...
Tegnap még mondták: „Úgy ragyogsz!”
Ma szánjatok! Fényem megkopott!
Tegnap még izzón öleltél.
Mára már feledtél.
Tegnap még…..
Tegnap még oly heves lázad mára elhamvadt.
Éjjel még elhittem, mit nem is ígértél.
Multával csókod számra dermedt.
Igaznak hitt hamis szavak.
Már nem ámítanak.
Hevesen ölelnélek még. Már nem tudlak. Nem vagy.
Karom ólmok súlya húzza egyre csak lefelé.
Lelkem törötten szürke aszfaltra hull.
Szólnék, de már nem tudok.
Öleltél. S én elhittem.
Most még itt vagyok
vagyok e világon, mert megszülettem.
tőlem nem kérdte senki, akarok e világra jönni?
erre a rideg, hazugra, honnét folyton menekülnék.
mások ítéltek felettem. halálra kötelezve az élettel.
utazom. lelkem s testem közt vagyok épp félúton.
bőröndöm az emlék, mit majd valahol tán elhagyok.
nehéz terhét a feledés kapujában letenni vágyom.
s továbbutazni majd, végtelen könnyeden, szabadon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2007.10.29. 20:17:32
proteus · http://taxismundi.blog.hu 2007.10.29. 23:51:10
az enyémben is hasonlók lapulnak. mindenféle kacat mixe, benne tán még kis cigánygyerek is van.
Cserke 2007.10.30. 19:43:37
lábasjószág 2007.10.30. 22:51:57
:-)