a nyár nászágyán hált éjjelek tengernyi gyümölcsének ringó bölcsője, az ősz.
szemérmes szépségét hol a völgyben lassan kúszó ködbe, hol az avar puha halmába rejti.
elfáradt levelek várják az aláhulló gesztenyék pici testét, s éjjel már együtt térnek nyugovóra, s ébrednek a nyirkos hajnalokra.
susogva mesélnek a pöttöm, didergő bogaraknak, kik ijedten keresnek menedéket a közelgő tél elől. ígérnek nékik langymeleg, buja tavaszt.
ha időm van, én mesélek nekik. a város rohanó zajáról, a vakító fényekről, az emberekről.
aztán csak üldögélünk egymás mellett, csendben, nagy-nagy nyugalomban, s belefeldkezünk az aprócska, vakmerően kék szirmok könyed táncába, mit a lenge szellő karján jár.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lábasjószág 2007.10.30. 01:16:52
de nem az!
hiába igyekeztem tereleni őket esztétikailag, nem akarnak engedelmeskedni, meg aztán az ostorom is kopott már, nincs hatással a történésekre.
ez van kedveseim, meg én!
:-))
Cserke 2007.10.30. 19:42:41
Olyan, mint a Pilis Visegrádnál.
anyámlánya 2007.10.31. 01:46:40
most, hogy a huzatot kisebbre vettem, kicsit zsúfoltabb lett, de legalább helytakarékos.